Biogazdálkodás: hagyja abba a talaj aprítását ásással és gyomlálással

A cikk tartalma

• Talaj – a kezdetek kezdete
• Mi a humusz és hogyan alakul ki a természetben?
• Ásni vagy nem ásni
• Talajtakarás – a talaj nedvességmegőrzése

A természet azon képességét, hogy növelje és fenntartsa a talaj termékenységét, a világ valódi csodájának hívhatja. Sajnos, nincs olyan sok terület a bolygónkon, ahol nem volna megjelölnünk magunkat ekével. És ezek közül a legfontosabb az erdő. Szükségtelennek tűnik az erdőterület előnyeiről beszélni. Minden önbecsületes háziasszony tudja, hogy a szobanövényeket olyan talajban kell átültetni, és ez a föld a legalkalmasabb a palánták termesztésére. Termékenységét a növények és állatok ciklikus élettartama hozza létre és tartja fenn, amelyeknek a talaja otthona. Ebben a cikkben megválaszoljuk a fő kérdést – hogyan lehet növelni és fenntartani a talaj természetes termékenységét. Ez a probléma áll az ökológiai gazdálkodás elvének élvonalában..

Talaj – a kezdetek kezdete

A bio (helyreállító, természetes, biológiai) gazdálkodás nem csupán gyakorlati tanácsokat foglal magában, hanem a növények és állatok természetben zajló életfolyamatainak mély megértését. Ami nagy az egyik területen, előfordulhat, hogy nem működik a másikban. És semmilyen gyakorlati tanács nem segít, ha a kert tulajdonosa nem kezd elmélkedni és keresni a kudarc belső okait.

Az oroszországi parasztok az ősidők óta a földet „anyának”, „nővérnek” hívják. És ebben az esetben a termékeny rétegről van szó. A különféle talajtípusok értékelésének első kísérlete a kínai tudósoké. Kr. E. III. Évezredben nyúlik vissza.

Első alkalommal a talajtudományt mint önálló tudományágot a híres orosz tudós (geológus és talajtudós), Vaszilij Vasziljevics Dokuchaev fejlesztette ki. Ő volt az, aki igazolta a föld mint élő szervezet fogalmát. Dokuchaev volt az első, aki tudományos meghatározást adott a talajról, „független természeti-történelmi testnek” hívva. Ettől a pillanattól kezdve a talajtudomány külön fejlődik a többi agrotechnikai tudománytól..

Dokuchaev V.V.

A talaj egyenetlenül oszlik meg a Föld felületén. Vannak olyan helyek, ahol egyáltalán nincs – hegycsúcsok, de vannak olyan területek, ahol a csernozem 1,5–2 méter vastagságot ér el. Vaszilij Vasziljevics Dokuchaev írásaiban öt fő elemet azonosított, amelyek meghatározzák a talaj termékenységét:

• szülő (szülő) sziklák;
• növényzet;
• vadon élő állatok és mikroorganizmusok;
• éghajlat;
• a talaj topográfia és kora.

Az alaplistához a modern tudósok vizet is hozzáadnak. Ha kizár legalább egy összetevőt, a talaj kimerülni kezd – meghal. A biogazdálkodás megtanulásának útjára lépve mindenkinek meg kell tanulnia, hogy a talaj egy élő szervezet, amely a saját szabályai és törvényei szerint él. És ez a szervezet, akárcsak minden más, csak gondos és bölcs hozzáállás mellett működhet megfelelően..

Mi a humusz és hogyan alakul ki a természetben?

A földi ásás legtöbb szerelmese intuitív módon megérti, hogy a humusz nagyon hasznos a növények számára. A biokertész számára ez a talaj termékenységének fő alkotóeleme. Keressük meg ezt a koncepciót anélkül, hogy bele kellene merülnünk a tudományos könyvek összetett magyarázataiba. Az ökológiai gazdálkodás szempontjából a humusz a növények fő tápanyaga. Ha lefordítjuk ezt a szót latinul, akkor a „humusz” jelentése „föld” vagy „talaj”. Ez az értelmezés manapság nem teljesen helyes. A biológiai mezõgazdaság legtöbb híve számára a humusz a talaj szerves anyaga, vagy inkább az összes szerves anyag, amelyet a föld felszíni rétegében élõ élő organizmusok (férgek, gombák, mikrobák) létfontosságú aktivitásának eredményeként nyernek. A humusz minden növényi táplálkozáshoz szükséges ásványi összetevőt tartalmaz, abszolút kiegyensúlyozott természetes állapotban.

Bármelyik kertész tudja, hogy a növényeknek ásványi anyagokra van szükségük a táplálkozáshoz és a normál növekedéshez. És a humusz óriási tároló ezen ásványok. Az ökológiai gazdálkodás fő feladata a föld humuszrétegének növelése. Ha a talajban nincs humusz, meg kell permetezni ásványi műtrágyákat, amelyek nem megfelelő kijuttatása megragadja a termés minőségét, és ennek megfelelően a test állapotát is..

A kérdés az, hogy a humusz hogyan képződik, és hogy a mezőgazdasági termelő befolyásolhatja-e annak mennyiségét. Szerves anyagokra van szükség a humusz kialakításához. A vadonban ez nem jelent problémát, itt elpusztult növények, lehullott levelek és még sok más is organikus. Mindez a talajban mikroorganizmusok hatására lebomlik. Az elején a lehullott levelek táplálékként szolgálnak olyan nagy gerinctelenek számára, mint a földigiliszták, amelyek nagy részecskéket őrölnek meg. Mint tudod, a cellulóz nagyon lassan bomlik, és férgek munkája nélkül a humusz folyamata nagyon hosszú ideig folytatódna. A gerinctelenek belekében történő feldolgozás után zúzott szerves anyagot a talaj mikroflóra – aerob és anaerob baktériumok lakosa tartja be, amelyek tovább bomlanak. Az aerob mikroorganizmusok azok, amelyeknek az élethez levegőre van szükségük, az anaerobok a föld alsó rétegeiben élnek, és nincs szükségük oxigénre.

Most aerob mikroorganizmusok jönnek játékba, amelyek a szerves anyagokat egyszerű vegyületekké bontják le. Ezt a folyamatot mineralizációnak nevezik, amely után a talajt ásványi anyagok töltik meg. Az anaerob baktériumok viszont átalakítják a kapott anyagot humusává.

A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a humuszréteg kialakulásához a földet férgekkel és mikroorganizmusokkal kell lakni. Mindezek a talajlakók nemcsak emésztik a szerves anyagokat, hanem a földet lazává és lélegzővé teszik, és az oxigén, amint tudod, rendkívül szükséges a növények normál fejlődéséhez. Ezért a kertész fő feladata a földigiliszták, valamint az aerob és anaerob baktériumok életének és szaporodásának kedvező feltételek megteremtése..

A hagyományos gazdálkodás megsemmisíti a szerves anyagokat. Sokan szeretünk rendezni a dolgokat a kertben – távolítsuk el a tetejét az ágyakról, gyomzzunk úgy, hogy egyetlen gyökér ne maradjon a földben, égessük a lombozatot ősszel, és így tovább. Minden talajállat azért indul el a földről, hogy egyszerűen nincs mit „enni”. És nincsenek férgek és mikroorganizmusok – senki sem hoz létre humuszréteget, és a föld meghal. Drága műtrágyákat vásárolunk, tonna fekete talajt és trágyát hozunk a telekre – és semmi sem segít. Talajlakók nélkül a földet nem lehet újjáéleszteni. A szerves anyag megsemmisítése a földművelés hagyományos megközelítésének fő hibája. Tehát vonjuk le a megfelelő következtetéseket.

Ásni vagy nem ásni

A kertészek fő foglalkozása az ásás. Ásás tavasszal, ásás ősszel – és ezt a fenekes munkát rendkívül szükségesnek tartják! Szüksége van erre??

A föld megfordításával az ásás pillanatában az ember valódi forradalmat indít a talaj lakosai között. Ez katasztrofális következményekhez vezet. Az oxigént igénylő baktériumok mélyen a föld alá kerülnek és meghalnak. És azok, akik levegő nélkül élnek, a felszínen találják magukat, és szintén nagyon kényelmetlenül érzik magukat. De nem csak azok szenvednek..

Egyes mikroorganizmusoknak melegségre van szükségük, tehát a felszínen élnek, míg mások éppen ellenkezőleg, inkább a hűséget részesítik előnyben, és mélyen a talajban rejtőznek. Az ásás megváltoztatja a helyüket. És ami a legfontosabb: amikor egy lapátot vezetünk a földbe, megsemmisítjük a földigiliszták járatát és lyukait, és sok esetben a maguk a férgek meghalnak..

Az ember ezt az értelmetlen és fantasztikusan kemény munkát végzi, hogy megölje az összes talaj lakosát. És nincsenek férgek és baktériumok – nincs olyan humuszréteg, amely nélkül a föld teljesen elveszíti termékenységét és elpusztul..

Sok kertész meg van győződve arról, hogy ha nem ásol, akkor a föld keményvé válik és gyomnövényes lesz. De a természetben senki sem lazít meg semmit – a humusz és a földigiliszták munkája teszi a puha talajt. És ásás közben éppen ellenkezőleg, a talaj tömörödik, mivel a nagy részecskéket kicsire bontjuk, amelyek vízzel keverednek, és szennyeződés keletkezik. A szennyeződés kiszáradva kővé válik – és újra ásunk, és így tovább ad infinitum. Számít ez?

Ha ennek ellenére szükségessé válik a talaj meglazítása, akkor ezt sekély mélységben kell megtenni. Ezzel a kezeléssel a termékeny réteg felső része tökéletesen mineralizálódik, megtöltve a földet a növényekhez szükséges anyagokkal. Ugyanakkor a talaj alsó része érintetlen marad, és a humuszképződés folyamatosan zajlik benne. Az ilyen feldolgozáshoz nélkülözhetetlen eszköz a Fokin síkmaró. Az eszköz helyes használatáról és a gyomok megszelídítéséről a következő cikkekben fogunk beszélni..

Talajtakarás – a talaj nedvességmegőrzése

Félj a csupasz talajtól! – az ökológiai gazdálkodás egyik fő tétele. Ha a föld felülete nyitva van, akkor a legfelső termőréteg nagyon veszélyes helyzetben van. Az eső elmossa a tápanyagokat, a föld megszárad a hőben, és fagyban megfagy. Lakói elhagyják a nyitott talajt, mivel az életre alkalmatlanná válik. Általában a csupasz föld elveszíti termékenységét. Hogyan kerüljük el ezt?

Az ökológiai gazdálkodásban a talajtakarással javítják a talaj szerkezetét és megőrzik a talaj nedvességtartalmát, azaz a talajt különféle anyagokkal takarják le. Talajtakaróként szalma, széna, forgács, fűrészpor, lehullott levelek, valamint papír, textil, zsákvászon és polietilén használható. A komposzt vagy a humusz kiváló anyag a talajtakaráshoz. A komposzt megvédi a növényeket a betegségektől és segít a gyomok elleni küzdelemben. A „Biogazdálkodás: a föld jógabbá tétele” cikkben megvizsgáltuk a komposztkészítés helyes receptjeit..

Mi történik a talajtakaráskor? Amikor a talajt vastag talajréteg borítja, ez a nedves és meleg légkör egyszerűen különböző hasznos talajlakókkal teli. Ebben a helyzetben az ökológiai talajtakaró kiváló tápanyagként szolgál számukra, és bomlasztva gazdagítja a talajt humusával.

A talajtakarás növények számára is hasznos. A borított talaj hosszú ideig megtartja a nedvességet, és a talajtakaró jól gátolja a gyomnövényzet növekedését. A szerves anyag rétegében csodálatos feltételeket teremtenek a földigiliszták életének és szaporodásának. A borított talajt eső után nem borítja kéreg, tehát nincs szükség lazításra. Mint láthatja, a talajtakarás nagyszerű módja a talaj szerkezetének és termékenységének javítására, miközben kiküszöbölhetők bizonyos típusú nehéz munkák, például a gyomlálás és a lazítás. Az ökológiai gazdálkodók körében nagyon népszerű mondás van: „Aki nem tartja tiszteletben a talajtakarót, nem ismeri a humusz értékét.”.

Sajnos sok ember hozzászokik ahhoz, hogy a földet csak a fogyasztó szemszögéből kezeljék. Zöldségekre van szükségünk – ásni, ültetni, műtrágyázni, vizet vetni, betakarítani. És egyáltalán nem gondolkodunk azon, hogy a föld hogyan reagál ezekre a manipulációinkra, hasznos-e gyomlálás és ásás? És pontosan ez a fő probléma. Vigyázz a földre – és akkor nincs szükség a betakarításra, az egészséges élő talaj mindent önmagában, sokkal jobban és gyorsabban fog megtenni.