Montessori módszer a gyermek korai fejlődéséhez – a pedagógia filozófiája és az oktatási tér megosztása

A cikk tartalma

• Mi a Montessori módszer?
• A Montessori gyermek fejlődése
• A pedagógia alapfilozófiája
• Alapelvek
• A rendszer előnyei és hátrányai
• A Montessori tanterem elválasztásának jellemzői
• Valódi élet zóna
• Érzékszervi fejlesztési zóna
• Matematikai zóna
• Nyelvi zóna
• Űrzóna
• Montessori módszer otthon
• Az otthoni tanuláshoz szükséges alkatrészek
• Montessori módszer gyermekeknek 1 éves kortól
• Különleges gyakorlatok
• Játékkönyvtár 2-3 éves gyermekek számára
• Ellentmondásos Montessori-módszerek

A gyermekek korai fejlődésének egyedülálló rendszerét számos szülő választja mind Oroszországban, mind a világ sok más országában. Ez a fejlesztési osztályok programja univerzális, ezért korrekciós osztályokra is alkalmas. A Montessori módszer ösztönzi a gyermek szabad nevelését, és lehetővé teszi a legkisebb morzsák korai tanulását is, akár egy éves korig is.

Mi a Montessori módszer?

Ezt a gyermeknevelési rendszert fejlesztette ki a huszadik század elején Maria Montessori, olasz tanár. Különleges fejlődési környezetet teremtett, és fő feladata az volt, hogy a gyerekek alkalmazkodjanak a társadalomba és fejlesszék öngondozási készségeiket. A Montessori pedagógiája nem tűzte ki célját az intelligencia szintjének növelésére, ám a tanulási eredmények váratlanok voltak – több hónapig fejlődési nehézségekkel küzdő gyermekek felzárkóztak, és egyes esetekben még meghaladták egészséges társaikat is..

Más tudósok elméleti munkáinak összefoglalása és önálló kísérletek elvégzése után a tanár kidolgozta a gyermekek fejlesztésére szolgáló, a nevét elnevező szerző módszerét. Nem sokkal ezután a Montessori program bekerült a normál mentális fejlettségű gyermekek oktatásába, és lenyűgöző eredményeket mutatott. A módszer és a hasonló rendszerek közötti fő különbség a morzsák önfejlesztésének vágya.

A Montessori gyermek fejlődése

Az olasz tanár fő mottója: „Segíts gyermekének magadnak!” Mivel a csecsemőnek teljes választási szabadságot adott a tevékenységek megválasztása és az egyéni szemlélet megszervezése között, Montessori ügyesen irányította a gyermekeket az önálló fejlődéshez, nem pedig megpróbálta megjavítani őket, hanem felismerte a maguk maradásának jogát. Ez segítette a gyermekeket könnyebben felfedni kreatív potenciáljukat és jobb eredményeket elérni a gondolkodás fejlesztésében, mint az egyébként tanított társaik.

A Montessori módszerrel végzett osztályok nem tették lehetővé a gyermekek összehasonlítását vagy a versenyképes hangulatok összehasonlítását. Pedagógiájában nem voltak általánosan elfogadott kritériumok a gyermekek értékelésére vagy ösztönzésére, csakúgy, mint a kényszerítés és a büntetés tilalma. A tanár megfigyelése szerint minden gyermek gyorsabban akar felnőttké válni, és ezt csak saját élettapasztalatának megszerzésével érheti el, tehát a tanárnak fel kell adnia neki jogát, hogy független legyen, főként megfigyelőként járjon el, és csak szükség esetén segítsen. A szabadság morzsának megadása a függetlenség oktatásához vezet.

A gyermekek szabadon választhatják meg az osztályok sebességét és ritmusát, ami számukra a leghatékonyabb. Maguk határozzák meg, mennyi időt szentelnek a játéknak, milyen anyagot használnak az edzéshez. Ha szükséges, a hallgató megváltoztatja a környezetet. És ami a legfontosabb – a baba önállóan választja meg az irányát, amelyben fejlődni kíván.

A pedagógia alapfilozófiája

A Montessori Iskola célt tűz ki az önálló tevékenység irányába. A tanár feladata, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasználjon a gyermekek függetlenségének és érzéki észlelésének fejlesztésére, különös figyelmet fordítva az érintésre. A tanárnak tiszteletben kell tartania a baba választását, és olyan környezetet kell teremtenie számára, amelyben kényelmesen fejlődik. A tanár a tanulás folyamatában semleges és megfigyelőként jár el, és csak akkor segíti a gyermeket, ha maga kérdezi vele. Munkája során Montessori a következő következtetésekre jutott:

• a gyermek születésének pillanatától egyedülálló személy;
• a szülőknek és a tanároknak csak akkor kell segíteniük a csecsemőt, hogy elérjék lehetőségeiket, miközben képességeikben és karakterükben nem jelennek meg ideálisan;
• a felnőtteknek csak a független tevékenysége során kell elmondaniuk a babának, türelmesen várva a hallgató kezdeményezését.

Alapelvek

A módszertan kulcsszerepet játszik az önképzés gondolatában. A szülőknek és a tanároknak meg kell határozniuk, hogy mi érdekli a gyermekeket, és meg kell teremteniük a megfelelő fejlődési feltételeket az ismeretek megszerzésének magyarázatával. A Maria Montessori szerző technikája egy olyan cselekvést foglal magában, amely a gyermek kérésére való válaszadás elvén alapul: „Segítsen nekem magam csinálni”. Ennek a pedagógiai megközelítésnek a posztulátumai:

• a baba önállóan, felnőttek segítsége nélkül dönt;
• a fejlődési környezet lehetőséget ad a gyermeknek tanulásra;
• a tanár csak a gyermek kérésére beavatkozik a tanulási folyamatba.

A módszertan szerzője szerint nincs szükség külön gyermekek nevelésére, csak személyiségeket kell látni bennük. A srácok önállóan realizálják képességeiket és képességeiket, erre felkészített környezetben kerülnek. Annak biztosítása érdekében, hogy a fejlesztés optimálisan haladjon, Montessori kialakította a képzés fő alapelveit:

1. Egyéniség. Az oktatási módszerek kialakításának fő szabálya az egyéni megközelítés. A tanárnak elő kell segítenie az egyházközséget a születése óta benne rejlő lehetőségek maximalizálásában.
2. Önkorrekció. A gyermekeknek maguknak kell észrevenniük hibáikat, és meg kell próbálniuk magukat kijavítani..
3. Személyes tér. Ez az elv magában foglalja a csoportban elfoglalt saját helyzetének tudatosítását és annak megértését, hogy minden elemnek megvan a saját helye. Ez a megközelítés segít észrevétlenül a rendelés morzsás ismereteinek begyűjtésében.
4. Szociális interakció. A módszertan azt javasolja, hogy hozzanak létre csoportokat különféle korú gyermekekkel, míg a fiatalabb gyermekek segítséget kapnak az idősebbeknél. Az ilyen társadalmi készségek felhívják a gyermekeket arra, hogy vigyázzanak szeretteikre.
5. Élettapasztalat. A fejlesztés valódi háztartási cikk segítségével történik. Amikor velük kölcsönhatásba lépnek, a gyerekek megtanulják kötni a cipőfűzőt, beállítani az asztalt stb. Így a srácok már korán is hasznos életélményt kapnak..

A rendszer előnyei és hátrányai

Annak ellenére, hogy Maria Montessori pedagógiáját a világ egyik legjobbjaként elismerik, sokan nem támogatják ötleteit. A szülőknek alaposan tanulmányozniuk kell annak pozitív és negatív aspektusait. Az oktatási rendszer előnyei:

• a gyermekek önállóan fejlődnek, a felnőttek beavatkozása és nyomása nélkül;
• a srácok empirikusan fedezik fel a világot, ami hozzájárul az anyag jobb asszimilációjához;
• az egyéni kényelmes fejlődési ütem kiválasztása;
• a gyerekek megtanulják tiszteletben tartani mások magánéletét;
• nincs negatív, erőszakos vagy kritizált hallgató;
• a mentális fejlődés az érzékeken keresztül történik, nagy figyelmet fordítva a finom motoros képességekre;
• különböző korú csoportokat alakítanak ki, figyelembe véve a gyermekek érdekeit;
• ez a megközelítés elősegíti az önálló személyiség növekedését;
• a gyermekek már nagyon fiatalon megtanulják saját maga döntni;
• a gyerekek megtanulják, hogy vigyázzon másokra a csoport fiatalabb diákjainak segítésével;
• fejlődik az interakció készsége a társadalomban, felépül az önfegyelem.

A Montessori-rendszernek kevesebb hátránya van, de néhány szülő számára alapvetően fontosak a szülői módszertan kiválasztásakor. Az oktatás ezen megközelítésének hátrányai:

• nem fordítanak kellő figyelmet a képzelet, a kreativitás és a kommunikációs készségek fejlesztésére;
• az óvodáskorú gyermekek számára a játék a fő tevékenység, ám Montessori úgy vélte, hogy a játékok nem biztosítják a gyermekek számára a gyakorlati élet előnyeit;
• ha belép az iskolába, a hallgatónak nehéz átállnia a tanárral való interakció másik lehetőségére;
• a gyerekek megismerik azokat a kis meseket, amelyek képet adnak a jóról és a gonoszról, megtanítják őket, hogy lépjenek ki a különböző élethelyzetekből;
• A Montessori-végzettséggel rendelkező gyermekeknek nehezen tudják alkalmazkodni a hagyományos iskola fegyeleméhez;
• a rendszer nem kínál fizikai gyakorlatokat, tehát a gyerekeknek nincs fizikai aktivitásuk.

A Montessori tanterem elválasztásának jellemzői

A szerző pedagógiájának fő eleme a fejlődő környezet: minden felszerelésnek és bútornak szigorúan meg kell felelnie a gyermek magasságának, életkorának és arányának. A gyermekeknek önállóan meg kell birkózniuk a tárgyak átrendezésének szükségességével a szobában, miközben ezt a lehető legcsendesebben kell végrehajtaniuk, hogy ne zavarjanak mások. Montessori szerint az ilyen tevékenységek tökéletesen fejlesztenek a motoros képességeket.

A hallgatók szabadon választhatják meg azt a helyet, ahol tanulni fognak. A helyiségnek sok szabad helynek kell lennie, hozzáférést kell kapnia a friss levegőhöz, jól meg kell világítani. A panorámás üvegezés üdvözlendő a nappali fény maximalizálása érdekében. Ugyanakkor a belső térnek elegánsnak és gyönyörűnek kell lennie, egy nyugodt színpalettával, amely nem vonja el a gyermekek figyelmét. A törékeny tárgyak kötelező használata egy környezetben, hogy a gyermekek megtanulják használni őket és megértsék értéküket.

Feltétlenül biztosítja a hallgatók számára a vízfogyasztási lehetőséget, erre a célra a mosogatókat a gyerekek számára elérhető magasságban kell felszerelni. Az oktatási segédeszközök a tanulók szemszintjén vannak, így felnőtt segítség nélkül is használhatják azokat. Ebben az esetben a gyermekek számára biztosított összes anyagnak egyidőben kell lennie – ez megtanítja a gyermekek viselkedését a társadalomban, hogy vegye figyelembe más emberek igényeit. Az anyagok kizsákmányolásának alapszabálya az, aki először vette át. A srácoknak képesnek kell lenniük arra, hogy tárgyaljanak, cseréljenek egymással..

A fejlődő környezet több zónára van felosztva, amelyek mindegyikéhez külön osztályok állnak rendelkezésre. Ezek játékok és természetes anyagokból készült tárgyak. A szerző rendszere a következő fő területeket azonosítja:

• gyakorlati;
• szenzoros;
• nyelvi;
• Matematikai
• tér.

Valódi élet zóna

Ezt a tanulmányi területet praktikusnak is nevezik. Az anyagok fő funkciója a gyermekek háztartási oktatása, higiéniai szokások kialakítása. A valósági zónában található osztályok segítenek a gyerekeknek megtanulni:

• vigyázz magadra (ruhát cserél, főz stb.);
• kommunikálni más diákokkal, a tanárral;
• vigyázzon a dolgokra (öntözze a virágokat, tisztítsa meg a helyiséget, táplálja az állatokat);
• mozogni különböző módon (sétálni a sort, csendben, stb.).

A szokásos játékok a gyakorlatban nem fogadhatók, és minden képzési anyagnak valódinak kell lennie. Gyerekeknek ajánljuk:

• edények a víz transzfúziójához;
• cserepes beltéri virágok;
• testlapok vagy „intelligens táblák”;
• olló;
• vágott virágok;
• öntözőkannák;
• abroszok;
• kanál seprűvel;
• a padlóhoz tapadó szalagok (srácok járnak rajtuk, különböző tárgyakat hordozva).

Érzékszervi fejlesztési zóna

Ez a rész az érzékszervi észlelés fejlesztésére szolgáló anyagokat használ, amelyek segítségével a csecsemő emeli a finom motoros képességeket is. Ezen dolgok felhasználása felkészíti a gyermekeket az iskolában tanított különféle tantárgyak megismerésére. A szenzoros fejlődés zónájában használják:

• hívások, zajhengerek;
• blokkkészletek hengeres hengerekkel, barna lépcsővel, rózsaszín toronyval stb .;
• színes táblák;
• különböző súlyú tabletták (tárgyak tömegének megkülönböztetésére tanították);
• szagú dobozok;
• meleg kancsók;
• durva tabletták, billentyűzet, különféle szövetek, tapintható tábla;
• válogatók, szenzoros tasakok, biológiai fiókos szekrény, tervező;
• ízesítő edények.

Matematikai zóna

A szoba ez a része az érzékszervekkel van összekapcsolva: a baba összehasonlítja, rendezi, méri a tárgyakat. Az olyan anyagok, mint a rudak, egy rózsaszín torony, a hengerek tökéletesen felkészülnek a matematikai ismeretek asszimilációjára. Ezen a téren feltételezhető, hogy egy adott anyaggal való interakció megkönnyíti a matematika tanulását. Erre a célra használja:

• szerkezeti háromszögek, geometriai fiókos szekrény;
• gyöngyláncok (segítenek a lineáris számok vizsgálatában);
• számok, durva papírból készült numerikus rudak, orsók (a legkisebbek számára szükséges, akik még nem ismerik a 0 és 10 közötti számokat);
• többszínű gyöngyök tornya (11–99 számokra mutatom be a gyermeket);
• numerikus és arany anyag gyöngyökből (kombinálásukkor a gyerekeket tizedesrendszerrel tanítják);
• matematikai műveletek táblázata, márkák.

Nyelvi zóna

A szenzoros fejlődés során felhasznált anyagok hozzájárulnak a csecsemő beszédéhez, ezért ez a 2 zóna szintén szorosan összekapcsolódik. Azok az oktatók, akik óvodákban és fejlesztőközpontokban dolgoznak a Montessori módszer szerint, napi játékokat és gyakorlatokat kínálnak a beszéd fejlesztésére, figyelemmel kísérik a szavak helyes kiejtését és használatát. Ebben az esetben különféle szerepjátékokat és kreatív játékokat használnak, ahol a gyerekek megtanulják történeteket írni, cselekedeteket és tárgyakat leírni stb. Az olvasási és beszédkészség fejlesztéséhez az alábbiakat használják:

• könyvek
• keltető keretek;
• durva papírból készült levelek;
• dobozok ábrákkal az intuitív olvasáshoz;
• mozgatható ábécé;
• aláírások az elemekhez;
• különböző tárgyak képeivel ellátott kártyák;
• fém betétek.

Űrzóna

Ez az osztályterem része, ahol a gyerekek megismerik a környezetet. A tanárnak itt figyelembe kell vennie, hogy az óra felépítése elvont. A gyerekeknek gyakran élénk példát kínálnak valamilyen jelenséggel, amelynek eredményeként önállóan következtetéseket von le. Az űrzónában:

• egy adott témával kapcsolatos információkat tartalmazó irodalom;
• naptárak, ütemterv;
• a Naprendszer elrendezése, kontinensek, tájak;
• az állatok és növények osztályozása;
• kísérleti anyagok.

Montessori módszer otthon

A módszertan végrehajtása érdekében a szülőknek megfelelő légkört kell létrehozniuk a csecsemő számára – a terület megtervezéséhez. Az egyes osztályok helyét didaktikai anyagokkal látják el, amelyek segítenek a felnőtteknek a rend fenntartásában, és a gyermek jól ismeri a „játékokat”. Öt fő terület szabadon helyezkedik el még egy kis helyiségben is, fő követelmény, hogy minden tantárgy rendezve legyen és hozzáférhető legyen a hallgató számára. A gyermek Montessori módszer szerinti tanításának sikere érdekében a következő követelményeket kell előírni a zónákra:

1. Gyakorlati A gyerekek megkapják az elemi háztartási készségeket. Kefék, porzsák, gombok, cipőfűző, cipőtisztító készletek stb..
2. Az észlelési zóna. Az elemeknek formában, színben, méretben, súlyban (sapkák, palackok, dobozok, üvegek, stb.) Különbözniük kell. A kis tárgyak elősegítik a finom motoros készségek fejlesztését, a mozgások kidolgozását, az emlékezet, a figyelem fejlesztését.
3. Matematikai sarok. Az alanyoknak fejleszteniük kell elvont gondolkodási készségeiket, a kitartást és a türelmet kell képezniük. Az anyagok geometriai alakzatok, számlálók stb..
4. Nyelvi zóna. A gyereknek mindent felkínálnak, ami az íráshoz és az olvasáshoz szükséges – kocka, kötet betűk, ábécé, másolatfüzetek.
5. Hely rész. Bemutatja a világot (a természet rejtélyei, időjárási események stb.). Az anyag kártyák, állatok ábrái vagy képei, kövek, kagylók, könyvek stb..

Az otthoni tanuláshoz szükséges alkatrészek

A tanulási folyamat a hallgatónak az anyaggal való interakcióján alapul, amely bármilyen tárgy lehet – speciálisan vásárolt vagy készített játékok, háztartási cikkek (tégelyek, ruhadarabok, kefék stb.), Könyvek, háromdimenziós számok és betűk, geometriai alakzatok, festékek, gyurma. A Montessori technika fontos eleme a zenei köszöntések, amelyek segítenek minden egyes mondathoz olyan egyszerű műveleteket választani, amelyeket a baba könnyen megismételhet. Ez lehetőséget ad a fizikai aktivitási osztályok kiegészítésére, az emlékezet fejlesztésére.

A Montessori rendszert, ha szükséges, akkor is lehet használni, amikor otthon gyermeket nevelnek. A szülők saját kezükben vásárolják meg vagy készítik el az összes szükséges oktató- és játékanyagot. A gyermekek dalait könnyű megtalálni és letölteni az internetről. A szülektől csak az osztálytermi elrendezést és a passzív segítséget kell megkövetelni a gyermeknek az órák alatt. Ugyanakkor a technika nagy előnye a sokoldalúság, azaz még a különböző korú gyermekek is játszhatnak játékteret, különféle gyakorlatokat végezhetnek.

Montessori módszer gyermekeknek 1 éves kortól

Ebben a szakaszban az ujjmobilitást kiképzik, és tovább folytatódik az érzékszervi érzékelés fejlesztése. Ezen felül a gyermekek megkapják a rend alapelveit. A legkisebb Montessori-rendszer magában foglalja a természetes alapanyagokból (fa, gumi, szövetek) készült biztonságos anyagok és játékok használatát. Az 1 éves vagy annál idősebb csecsemő már koncentrálhat, aktívan megismétli a felnőttek számára elvégzett tevékenységeket, és megtanulja, hogy a cselekedeteket következményekkel társítsa..

Különleges gyakorlatok

Montessori technikája harmonikusan illeszkedik a családi kapcsolatok bármely rendszeréhez. A kölyköt nem kell arra kényszeríteni, hogy végezzen semmilyen műveletet, ehelyett kövesse azt, amire többet ér, mint szereti, és irányítsa az energiát a megfelelő irányba. Erre a célra használhat kreatív, logikus, didaktikus játékokat. Például:

1. Titkos doboz. Hajtsa be egy nagy mellkasi üveget, üveget, kis dobozt. Helyezzen valami kisebbet az egyes elemekbe. Tárgyak forgatása és felfedése révén a gyerekek megtanulják a finom motoros képességeket.
2. Halászat. A morzsákat arra használják, hogy a kedvenc játékot egy mély / széles tálba helyezzék, gabonafélékkel és tésztával borítva. Ezenkívül a gesztenye, a kis kúpok és egyéb tárgyak el vannak temetve az ömlesztett anyag tartalmába. A hallgatónak meg kell találnia a rejtett dolgot.
3. Művész. Nyomtassa ki a mintasablont, és adja hozzá a morzsának, színes papírdarabokkal együtt. Kenje meg a figurát ragasztóval, és felajánlja, hogy színes darabokkal díszítheti.

Játékkönyvtár 2-3 éves gyermekek számára

A gyermekek növekedésével a szülők szerepének egyre inkább figyelmes helyzetbe kell válnia. 2-3 éves korban a srácok már megértik, hogy egy bizonyos eredmény eléréséhez meg kell tanulni, és a tanulási folyamat érdekes lesz számukra. A megfelelő játékok a következők:

1. kirakós játékok Vágja a régi képeslapokat 4-6 részre, mutassa meg a babának, hogyan összecsukható egy képbe, és felajánlja, hogy ismételje meg.
2. Konstruktőr Szövetdarabokat, kavicsokat, gyöngyöket, köteleket stb. Használnak.A szülők feladata, hogy anyagokat biztosítsanak a gyermeknek és megfigyeljék. A kis földimogyoró is megtalálja a módját, hogy összekapcsolja őket.
3. Válogató. A játék célja a morzsák megtanítása arra a tényre, hogy a ház minden elemének megvan a saját helye. Ezen felül a csecsemő megszokja a dolgok színét, alkalmazási módját, méretét. Gondoskodjon róla, hogy különféle tárgyak, héjak és fiókok legyenek, beállítva a szabályokat, és többször feltüntetve az egyes tárgyak helyét.

Ellentmondásos Montessori-módszerek

A technika fő előnye a gyermek önálló fejlődése, kényelmes sebességgel, felnőttek szigorú beavatkozása nélkül. Számos vitatott szempont van, amelyek megkérdőjelezik a Montessori-rendszer hatékonyságát, például:

1. Az oktatás inkább a mentális fejlődésre koncentrál, miközben a fizikai figyelmet minimálisra fordítják.
2. A legtöbb kézikönyv elemző, logikus gondolkodást, finom motoros képességeket és intelligenciát fejleszt. Az érzelmi és a kreatív szférát gyakorlatilag nem érinti..
3. A zárt Montessori módszer nem alkalmas zárt, félénk gyermekek számára. Ez magában foglalja a függetlenséget és a szabadságot, és a csendes gyermekek valószínűleg nem kérnek segítséget, ha hirtelen nem tudnak tenni valamit..
4. A tanárok megjegyzik, hogy ezen a rendszeren történő képzés után a gyerekek alig alkalmazkodnak az iskolai feltételekhez.