A klasszikus északi homlokzat mögött valami lenyűgöző és szórakoztató rejtőzik. Egy korábban lakatlan padlásból hangulatos és kényelmes otthon lett. Karin Matz és Francesco di Gregorio elmondása szerint 3200 darab kerámiacsempét használtak a falak díszítésére, és minden egyes csempén lyukakat ütöttek. Összesen 500 méter kék polipropilén kötelet és kezelt fenyőfából készült szerkezeteket is használtak.
A területre jellemző a magas árapály, a sziget 60%-a a tengerszint alatt van. És ez a ház sem kivétel. Sok lakos ezért védőintézkedésként növénykerítést emel a telkén. Ennek ellenére a helyi lakosság minden ősszel felkészül a súlyos áradások miatti evakuálásra.
Az 1634-es áradás jelentősen megváltoztatta a hely földrajzi térképét, számos épületet elpusztítva. De nem minden rossz, különösen a nyári szezonban, amikor a turisták érkeznek. A történelem, a hagyományok és a természeti környezet minden bizonnyal hatással van az építészetre és a tervezésre. A belsőépítészek a sziget történelmére és kulturális örökségére helyezték a hangsúlyt az ingatlan kialakításakor.
A falakon lévő csempék visszatükrözik a napsugarakat, az üvegajtók pedig rengeteg fényt engednek be, így a ház világosnak és tágasnak tűnik. A padló és a mennyezet között kifeszített kék zsinórok a lépcső körül egyfajta korlátot alkotnak. Egy korábban lakhatatlan padláson 85 m2 Most befogadja a tágas nappali, étkező, konyha és két hálószoba.
Mi a legjobb módszer arra, hogy egy régi rusztikus házat átalakítsunk a FÖHR projekt szerint? Van-e valamilyen speciális technika vagy terv, amit Karin Matz és Francesco di Gregorio javasol?