A talaj mint a struktúrák alapja

Minden épület és műszaki szerkezet csak egy ilyen alapra építhető fel, amelynek szilárdsága biztosítja azok tartósságát és stabilitását. Elkerülhetetlen a talaj elrendezése az alapok alatt, de ez nem vezethet az épületek deformációjához. Az egyenetlen település különösen veszélyes, repedéseket és az épületek falainak elhajlását okozza..

A talaj felső rétegeit számos fizikai tényező befolyásolja (nedvesítés és szárítás, időjárási viszonyok, fagyasztás és kiolvadás), amelyek megváltoztatják a talaj állapotát, építési tulajdonságait és csökkentik a teherbíró képességét. Ezért az épületek és építmények szerkezeteit megbízható föld alatti elemekön – alapokon – kell elhelyezni, amelyek arra szolgálnak, hogy terheket továbbítsanak a szerkezetből a földbe, amely a föld felszínétől egy bizonyos mélységben található..

A talajréteget, amely felveszi a szerkezet súlyát az összes rá ható külső terheléssel, a szerkezet alapjának nevezzük.
Az alapozást megkülönböztetik: a) természetes, ha az alapzat alatti talaj természetes állapotban marad, és b) mesterséges, amikor a talaj elégtelen szilárdsága miatt intézkedéseket hoznak a tartóképességének növelésére.

Talaj: típusok és tulajdonságok

Az építési tulajdonságok alapján a talajokat sziklás, durva szemcsés, homokos és agyagosra osztják (ideértve a löszszerű talajt is).
Sziklás, és durva talaj az építőiparban nagyon ritkák. A talajok többsége fakó, metamorf és üledékes kőzetek, amelyek szilárd kötésűek a szemek (forrasztott és cementált) között, szilárd tömeg vagy repedt réteg formájában. Az ilyen talaj megbízható alapként szolgál az épületekhez, feltéve, hogy a szikla alatti talajréteg teljesen stabil, és vízzel nem mossa ki. Az építkezéseink fő talajja homokos, agyagos és fajtáik.

Homokos talajok – a sziklák megsemmisítésének terméke. A homok jellegzetes folyóképességgel rendelkezik, mivel az egyes szemcsék között nincs kohézió. Ennek eredményeként a homokos talaj jó vízáteresztő képességgel rendelkezik, és fagyáskor nem duzzad meg..
A szemcseméret szerint a homok kavicsos (a részecskék 25% -a nagyobb, mint 2 mm), nagy, közepes méretű (a részecskék 50% -a nagyobb, mint 0,25 mm), kicsi és szemű.
A száraz, tiszta (különösen durva) kvarc homok képes ellenállni a nagy terheléseknek, és megbízható alap a szerkezetekhez. A finom homok, amelyet a víz cseppfolyósít, különösen az agyag és iszap keverékével, nem megbízható alapként.

Agyag talaj képződött a sziklapusztítás során bekövetkezett fizikai-kémiai folyamatok eredményeként. Jellemző tulajdonsága a talaj legkisebb részecskéinek tapadása. Átjárhatatlansága miatt agyagos talajok mindig vizet tartalmaznak (3–60%, általában 12–20%). Ha a nedvesség lefagy, az agyag talaj térfogatának növekedése erős felszaporodást okoz.
Nagy rétegvastagságú, száraz, sűrűen tömörített agyagos talaj képes ellenállni a szerkezetek jelentős terheléseinek, ha alatta vannak stabil mögöttes rétegek.

Az alapok leggyakoribb homokos és agyag talajjai nagyon változatosak mind a részecskeméret, mind a fizikai és a mechanikai tulajdonságok szempontjából..
A talajokat, amelyekben a 0,005 mm-nél kisebb agyag részecskék 10 és 30% között vannak, agyagnak nevezik; legfeljebb 10% agyagrészecskékkel a talajt homokos vályognak nevezik.

A meghatározott tulajdonságoknak vannak lösz agyag, jelentős mennyiségű poros részecskéket (0,005–0,05 mm) és vízben oldódó mészkövet tartalmaz stb. Ennek eredményeként jelentős csapadék következik be, súlyos torzulások és a rajta felállított szerkezetek sértése, különösen téglából.

Ennélfogva ahhoz, hogy a lösz-szerű talaj megbízható alapul szolgáljon a szerkezetekhez, teljes mértékben kiküszöbölni kell azok átitatásának lehetőségét. Ehhez alaposan meg kell vizsgálni a talajvíz állapotát, valamint a legmagasabb és legalacsonyabb szint horizontját.

Az építkezés geológiai felmérése

Az alap- és mögöttes rétegként szolgáló talajok összetételét és tulajdonságait jellemző adatok megszerzése érdekében geotechnikai és hidrogeológiai vizsgálatokat végeznek. Ehhez a fejlesztésre tervezett helyszínen az alapítvány kerülete mentén több ponton fúrólyukak és gödrök rendszerét fektetik, amelyből talajmintákat vesznek. A gödör egy kerek vagy téglalap alakú kút, amelynek homokos és ömlesztett talajában a falak lemezekkel és deszkákkal vannak megerősítve, hogy megvédjék az összeomlást. A kútfúrást fúrószerszámmal hajtják végre, fúvással vagy forgatással a talajba merítve.
A kút fúrása vagy lyuk megnyitása során a nyilvántartás szerint naplót vezetnek, amelyben a talaj geológiai részét alkotják, és megítélik az alatta fekvő rétegek ágyazatát, vastagságát és a talajvíz szintjét. Ezen adatok és a gödrökben vett zavartalan szerkezet mintái alapján speciális laboratóriumokban meghatározzuk az alapozási talajok fizikai és mechanikai tulajdonságait, valamint a terület hidrogeológiai rendszerét.