Szőlő: ültetés, gondozás, metszés és szaporítás

A cikk tartalma

• Szőlő ültetése
• Szőlőápolás
• Szőlő szaporítása
• A szőlő szaporítása dugványokkal
• A szőlő szaporítása oltással
• Szőlő szaporítása rétegezéssel

A szőlő az amatőr kertészek egyik kedvenc növénye, ám a szőlő ültetése, szaporítása és megfelelő gondozása megköveteli a növény tulajdonságainak ismeretét. Ebben a cikkben elmondjuk a fő technológiai módszereket, amelyek lehetővé teszik kiváló terméshozamát mérsékelt éghajlattal rendelkező területeken..

Szőlő ültetése

A megfelelő ültetési hely megválasztása a terméstől, a fejlődés sebességétől és a növények élettartamától függ. A szőlő könnyűszerető kultúra, ezért a helyszín leginkább megvilágított helyeit el kell helyezni az ültetésre, miután előre látta az árnyékolás lehetőségét, például a benőtt gyümölcsfák számára.

A szőlő nem szerény a talajra, de nem szereti a felszín alatti vizek közeli előfordulását (kevesebb mint 2,5–3 méter) és a magas agyagtartalmat. Az asztali szőlő számára a legjobb humuszban, nedvességáteresztő talajban – agyagban és csernozemben gazdagnak tekintik. A leszállási helyet ősszel el kell készíteni. A kiválasztott területet alaposan ki kell ásni 50-60 cm mélyre, és trágyát vagy komposztot kell hozzáadni, 1 vödör / méter sebességgel².

A legjobb a szőlőt tavasszal ültetni, amikor meleg az idő és a fagyveszély már elmúlt. Kis mennyiségű humuszot vezetünk az előkészített lyukba, és a palántát egy darab földréteggel együtt helyezzük el, majd lefedjük, tőzegrésszel borítjuk és bőségesen itatjuk. A palántát az ültetés előtt levágják, két hajtást hagyva, mindkét szemmel. A csemete mellé egy csapot kell felszerelni, amelybe támaszkodik. Az első két hétben az öntözést két-három naponként végzik, majd csökken az intenzitás.

Szőlőápolás

A szőlő agrotechnika nagyban különbözik a megművelt fajtáktól és a terület éghajlati viszonyától függően, ám az általános elveket minden kertésznek tudnia kell, aki úgy dönt, hogy sikeres a szőlőtermesztésben..

A szőlő ültetése után figyelemmel kell kísérni a palántákat, tartva a talajt lazán. Növekedésük során gyenge hajtásokat vágnak meg, és a leggyorsabban növekednek, amelyek a csapokhoz vannak kötve. Július végén meg kell szorítani (a hajtás csúcsát két vagy három levélkel eltávolítva).

A szőlőbokornak kialakulnia kell, különben az erős növekedés megnehezíti a gondozását, és elveszíti a növény erejét, csökkentve terméshozamát. A fő szőlőnek körülbelül egy méter magasnak kell lennie, és egy vagy több, a földből növekvő fatörzsből kell állnia. A fő szőlőtől az ostor eltér. A kötött bokornak ventilátor alakúnak kell lennie, legfeljebb másfél méter magas. A szárított és beteg ágakat meg kell metszeni. Ha a hajtások zavarják egymást, akkor a legsikeresebbek maradnak, a többi eltávolításra kerül. A szüret érése után a szempillákat levágják, csak azokat, amelyek a talajból növekednek, megcsíptetik és a csaphoz vezetik – ezek a régi szőlő jövőbeli helyettesítői.

A beteg hajtások eltávolítása mellett a szőlő tervezett éves metszését is el kell végezni. Ezt évente kétszer, tavasszal és ősszel hajtják végre, miközben a növény még mindig inaktív. Ősszel, a levelek esésekor minden zöld hajtást levágnak, tavasszal eltávolítják a fagyott és elhalt ágakat. A metszés hosszát a szőlőhajtások növekedésének és fejlődésének jellemzői határozzák meg, úgy gondolják, hogy az átmérő minden milliméterére 1,1 szem kell hagyni.

A Catarovka az összes gyökér eltávolítása a szőlő föld alatti részéből, 15-20 cm-re a felülettől. Ez a művelet megvédi a növényet a fagyástól és az aszálytól, és a táplálékot a mélyen fekvő gyökerekre viheti át, a tervezett metszéssel egyidejűleg. Ha azonban a szőlő a hideg évszakban jól el van takarva, akkor ezt az eljárást elhanyagolni lehet, mivel ez lerövidíti a növekedési időszakot, és ennélfogva a kefék érési idejét..

Télen a szőlőt le kell takarni, megvédeni őket a fagyástól. Súlyos telekkel és mélyen fagyos talajú területeken a szőlőt a lehető legkésőbb, néhány nappal a fagy előtt el kell rejteni, hogy a hajtásokból tápanyagok távozhassanak. Általában 15-25 cm mélyen barázdákat ásnak, ahol a szőlőbokrokat lerakják, és egy kis földréteggel borítják, a tetejére száraz szalmát, lucfenyőket vagy trágyát raknak, majd 15-20 cm vastag talajjal préselnek..

Szőlő szaporítása

A szőlő szaporítása dugványokkal

A szőlő szaporításának a legegyszerűbb módja a dugványok. Ősszel, a levelek esése után és a fagy kezdete előtt a dugványokat 5-10 mm átmérőjű, körülbelül 30-40 cm hosszú, három-négy rügyekkel vágják..

Ezután kötegekbe kötve őket az alagsorba vitték vagy a bokrok melletti telelő horonyba helyezték. Kora tavasszal a dugványokat levágják, alsó rügyük kitör, és a hosszuk egyharmadát késpel fúrják. Ezután az elkészített dugványokat 2 napig vízben áztatják. A vizet összegyűjtött szárokat üvegedénybe helyezzük egy 3 cm-es vízréteggel, és a napsütéses oldalnak teszik ki. 10-12 nap után a hajtások elmennek, egy másik hét után pedig a gyökerek.

A szőlő szaporítása oltással

Előfordul, hogy egy kertész rossz minőségű ültetési anyaggal találkozik, vagy valamely fajta nem felel meg az elvárásainak, ám a felesleges bokor kivágása példátlan hulladék, tehát megfosztjuk tőlünk egy előre kifejlesztett gyökérrendszert. Ilyen helyzetekben szaporítás történik oltással – az alapanyag fejlett gyökérrendszerének és a kívánt fajta fiatal dugványának (sírcsontjának) kombinációja. A módszer fő jellemzője, hogy az alapanyag megőrzi minőségét az oltási hely alatt, és felett új szőlőfajtát kapunk. A vakcinázást bármilyen meleg évszakban el lehet végezni, amikor a levegő hőmérséklete 15 ° C felett van. A legmegbízhatóbb és legegyszerűbb a gyökéroltás. Ezzel a módszerrel egy lyukat ásnak a törzs (főzsák) körül 20 cm mélységig, majd a régi gyökert 10-15 cm mélyen levágják..

Ezután az alapanyagot késsel hasítják, és ék formájában vágott dugványokat egy vagy két szemmel illesztnek a hasításba, az oltási helyet zsineggel húzzák össze. A lyukat laza talaj borítja és jól itatja, majd az ültetés során a szokásos gondossággal jár. Figyelembe kell venni – ha a szár elég vastag, több dugványt is be lehet oltani rá, általában legfeljebb 4 darabot.

Szőlő szaporítása rétegezéssel

Az réteggel történő szaporítás a legrégebbi és legegyszerűbb módszer. A hosszú, egészséges szőlőt a szőlőbokor közül választják, amely nem messze van a talajtól. 10 cm mélyen vájatot ásnak, humuszot hoznak bele, és a hajtást lerakják, és a földre helyezik. Ezenkívül attól függően, hogy egy vagy több hajtást terveznek megszerezni – a teljes hajtást teljes hosszában vagy részben szétszórt földre szórjuk. Az utóbbi esetben a szőlő végét, amelyet még nem ástak, rögzítenek egy csaphoz, és lyukat képeznek. Nyáron a dugványokat havonta 2-3 alkalommal öntözzük, ha van idejük 60 cm-ig növekedni, akkor ásnak (a hajtás hegyét eltávolítják), és a bokrot kálium-lombos öntettel táplálják. Ősszel a hajtásokat elválasztják a főbokortól és tárolják, majd tavasszal a szokásos módon ültetik.

A vetőmagszaporítást ritkán alkalmazzák, mivel a legtöbb szőlőfajta örökletes tulajdonságok széles skáláját nyújtja, és nem mindig jobbra. Ez a módszer érdekes az új fajták nemesítésével és tenyésztésével foglalkozó emberek számára, de nem alkalmas amatőr kertészek számára.