A park Szöul központjában található, és már ez önmagában is nagy érték. Minden városnak ugyanúgy szüksége van zöldre, mint szennyvízre. A levegőt felfrissítő zöld növényzet nélkül a városi táj betondzsungelre vagy labirintusra hasonlít, amelyben egyik vagy másik Minotaurusz bolyong.
És itt van – egy gyönyörű sziget egy városi Moloch belsejében. A Seosomun park jól el van szigetelve a poros várostól: egyik oldalról a vasútvonal, a másik oldalról a magas épületek komplexuma határolja. Ez pedig különösen intim légkört teremt, amely nagymértékben elősegíti a pihenést és az elmélkedést.
Az építészet sajátos, paradox helyzetet teremtett: nehéz megérteni, hogy kié a park – a városé vagy az élő természeté. A metropoliszon belül pihenve, a zöld sziget valahogy titokzatos módon kívül van rajta – a halál birodalmán kívül. Ami kétségtelenül jobb meditációs és vallási központot jelentene. A zsúfolt Szöul számára a park valóban megfizethetetlen. Mint ahogy egy üveg hideg víz is felbecsülhetetlen érték egy szomjas ember számára az égő sivatagban.
A fő emlékmű, amelyet annak a 44 katolikus mártírnak szenteltek, akik 1801 és 1866 között életüket adták a hitért. A 44 kőoszlop, amelyen a masszív tető nyugszik, a szenvedőket személyesíti meg. A kőbe vésett bronztábla egy hős történetét meséli el, aki életét áldozta hitéért. Az oszlopok a kőből készült atlantisziakra emlékeztetnek, amelyeket az orosz bárd, Alekszandr Gorodnickij megénekelt: „Az atlantisziak az eget tartják kőből készült kezükben”.
Sok egyház csak az ilyen „atlantisziak” miatt tartja fenn hírnevét, akik az ókorban feláldozták magukat, hogy megmentsék a hitet és saját halhatatlan lelküket. Az ideológiai árulás néha rosszabb, mint a halál.
Olyan egyházak, amelyeknek nincsenek saját mártírjaik a hitért, és az igazat megvallva nem a minőségről híresek. A mártírok nélküli egyház filozófiai gondolkodók klubjához hasonlít. Milyen igaz Gorodnickij metaforája, aki egyszer azt mondta ezekről az önzetlen munkásokról, az atlantisziakról: „Az ő kemény munkájuk fontosabb, mint bármelyik másik. Közülük gyengül néhány, és az Ég le fog zuhanni…”
A park együttesének második legfontosabb eleme a 14 kápolna és az út, amely Jézus keresztútját szimbolizálja. Kápolnák – a Megváltó által a Golgotára vezető fáradságos útja során tett kényszerű megállások jelképe.
Mindenki életében is vannak kényszerszünetek – szünetek a frenetikus tevékenység időszakai között. Ez egy fontos pillanat, amikor nem szabad felhajtani, amikor le kell ülni és alaposan és sietség nélkül elgondolkodni a túláradó tevékenység lényegén: hogyan felel meg az élet és az alkotás minden emberi élet végső céljának – az örök élet elérésének abban az országban, ahol a gyűlölet, a szenvedés és a könnyek soha nem léteznek.
Mi a véleményed a szöuli katolikus mártírok emlékművének kortárs építészetéről?
Szerintem a szöuli katolikus mártírok emlékműve különleges, kortárs építészeti alkotás. A monumentális és modern formatervezés, valamint a helyszín hangulata egyaránt lenyűgöző. Azt gondolom, hogy az emlékmű hűen tükrözi a mártírokat és a kereszténységet megtestesítő jelentőséget. Az építészeti elemek és a megvilágítás összhangban van azzal, hogy méltó módon emlékezzenek a mártírokra és erős hitre. Összességében véve, nagyon tetszik ez a kortárs építészeti megvalósítás és csodálom azokat az értékeket, amiket ábrázol.
Milyen módon illeszkedik a szöuli katolikus mártírok emlékművének kortárs építészete a környezetébe és a helyi kultúrához?