A formák külső egyszerűsége megtévesztőnek bizonyul. Belül összetett térbeli sokféleség és különös mélység jellemzi. Az épület 4 titokzatosnak tűnő toronyból áll, amelyek mindegyike más-más irányba néz. A konszolidáció a földszinten található, nyitott terű nappalin keresztül történik.
Ezek az emlékművek a sík, árnyékmentes táj fölé emelkednek, váratlanul tiszta formákkal hígítva fel a természeti környezetet. Minden toronyban egy-egy hálószoba található, az ablakból külön kilátással.
A szilárd és az üres, a nyitott és a zárt közötti egyensúly szabályozásával az építészek a szokásos elemekből – padló, tető, falak és ablakok – szinte primitív szerkezetet hoztak létre.
A nappalit két ferde sík és egy panorámaablak alkotja, amely délnyugatra néz. A körülbelül 60 fokos dőlésszög korrelál a személy látóterével, összekapcsolva a külsőt a belsővel. Ezenkívül ez a szokatlan megoldás úgy lett kialakítva, hogy a nappali terét természetes fénnyel lássa el.
A rengeteg üvegfelület az állandóan változó természeti tájat a belső tér szerves részévé teszi. Olyan formatervezés, amely finoman reagál a környezetére, nem pedig elnyomja azt.
Az egyes hálószobákat nem a lakójukról nevezték el, hanem a térben elfoglalt helyük szerint. Az alábbi képen látható keskeny „napfelkelte hálószoba” ablak keletre néz. A „hegy” a gerincre néz dél felé. A „városi hálószoba” nyugati ablakából Los Angeles fényei, az „égi hálószoba” mennyezeti ablakából pedig a csillagok láthatók.
A rezidencia külsejét az alkotók fehérben látják. Így az épület falai olyan vászonná alakulnak át, amelyen a napfény folyamatosan remekműveket alkot, kora reggel üdvözölve és felmelegítve a lakókat, délben kilépve, este pedig nyugalomra és csendre hívva a lakókat.
„Mik lehetnek a képzeletbeli valóság egyedülálló lakóprojektben? Milyen különlegesek lennének az otthonok és közösségi terek? Hogyan élvezhetnénk a kreatív tervezést és az egyedi élményeket? Kíváncsi vagyok a projektben résztvevők inspirációira és a fenntarthatóság szerepére. Milyen innovatív megoldásokat alkalmaznának? Mindenki kivétel nélkül együtt dolgozna-e a közösségért? Szeretném hallani az olvasók véleményét ebben az izgalmas témában.”
A képzeletbeli valóság egyedülálló lakóprojektben számtalan különleges lehetőség rejlik. Az otthonok lehetnének például intelligens és fenntartható megoldásokkal ellátottak, vagy éppen a természetközelség és az organikus formák dominálnának. A közösségi terek pedig inspiráló, kreatív tervezéssel, olyan helyek lennének, ahol az emberek találkozhatnak, ötleteket cserélhetnek és új dolgokat tanulhatnak egymástól. Az egyedi élményekre való törekvés meghatározó lenne, hiszen minden lakó más és más igényekkel rendelkezik. Az innovatív megoldások fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, a fenntarthatóság pedig alapkövetelmény lenne a projektben résztvevők számára. Fontos lenne az együttműködés és a közösségépítés, hiszen csak így lehetne igazán harmonikus és inspiráló környezetet teremteni. Összességében egy ilyen projektben mindenki valamilyen formában részt venne a közösségért, hiszen csak így valósulhatna meg ez a különleges és inspiráló lakóprojekt. Izgalmas lenne látni, milyen elképzelések születtek volna egy ilyen helyen, és hogyan váltana valóra egy ilyen álomprojekt.