Az új nyári szezon megnyitójaként a Musee d’Art Contemporain de Montréal (MAC) kritikai áttekintést nyújt be Michel de Bruant művész munkásságáról, amelyet örömmel osztunk meg olvasóinkkal. A művész munkásságát bemutató első nagy kanadai múzeumi kiállítás Montrealban mintegy harminc műalkotást vonultat fel, amelyek közül néhány új és kifejezetten erre a kiállításra készült.
A MAC ugyanakkor a neves brooklyni művész, Eve Sussman és a Rufus Corporation első kanadai egyéni kiállítására is készül.
Michel de Bruan kiállítására készülve és az elmúlt évtized munkáiból válogatva a galériások megjegyezték, hogy a művész folyamatosan érdeklődik az ellenállás, a kisajátítás és a hétköznapi tárgyak kortárs művészeti alkotásokban való újrahasznosítása iránt. Az elmúlt több mint húsz év során ez a multidiszciplináris művész folyamatosan megkérdőjelezte a létező rendszereket és azok elveit.
A hétköznapi tárgyak és előítéletek rendkívül kritikus, mégis játékos szemléletét alkalmazva, de Bruun analógiákat és metaforákat használ munkáiban, hogy leleplezze merev hiedelmeinket és mindennapi erőfeszítéseinket, és arra kényszerítsen minket, hogy új szemmel nézzük a körülöttünk lévő világot.
A kreatív tervező a tudatosan ellentmondásos elemek egyidejű együttélését, valamint a különc és a hétköznapi közötti kapcsolatot vizsgálja. A mester úgy írja le alkotási folyamatát, mint egy kísérletet, ahol egy idegen elemet visznek be egy bevált és jól működő rendszerbe, hogy lássák a váratlan reakció eredményét.
Az ilyen jellegű „kutatásra” kiváló példa a Silent Scream, egy 2006-2007-es termékeny munka, amely egy olyan eszközt mutat be, amely a riasztórendszer által keltett hangot hivatott elhallgattatni, vákuumot hozva létre ⎯ olyan környezetet, ahol a hang nem tud terjedni. A látogatók láthatják, ahogy a kalapács az üveglapra csapódik, de nem hallják a szirénát.
Michel de Bruant folyamatosan új kísérleti módszereket alkalmaz alkotásaiban, és ennek eredményeképpen munkássága dinamikusan fejlődik… Gyakran elmosódnak a határok az előkészítő vázlat, a modell, az előkészítő dokumentáció és a végtermék között. Egy köztes modell akár önálló művé is válhat, amely később átalakul és újjászületik szoborként, fényképként vagy videóként.
A Musee d’Art Contemporain néhány korábban bemutatott mű aktualizált változatát is bemutatja, mint például az Embrase-Moi (1993-2013) és az Objet Perdu (2002-2013). A közönség láthatja a művész által 2013-ban, kifejezetten erre a kiállításra készített új műveket is, mint például a Blowback című konceptuális szobrot (ahol egy második világháborús haubitzer csőszerű elemet kombinál, amely fizikai és szimbolikus kapcsolatot teremt a szemben álló erők között, a blowback a két ágyú szerelmi szabotázsával megnyert háború metaforája), Anthropométrie, Etant donnés, L’abimé a Liberty Square, L‘Etendue De L’abimé.
Michel de Bruant 1970-ben született Montrealban, 2007-ben elnyerte a Sobey Art Awardot, részt vett a Québec Triennálén, 2008-ban pedig a montreali Musee d’Art Contemporain kiállításon. Munkáit Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában állították ki, és számos jelentős (állandó és ideiglenes) művészeti installációt készített, mint például a Majestic (New Orleans 2011) és a Révolution (Rennes 2010).
Ez a szövegelemzés remeknek hangzik, de egy kérdés felmerül bennem. Mi teszi Michel de Bruan hulladék műveit elegánssá?
Michel de Bruan hulladék művei az eleganciát az alkotások összetettségében, a részletek kidolgozottságában és a művész figyelmének precizitásában található. A hulladékanyagok kreatív használata nem csupán újrahasznosítást jelent, hanem egyedi és megkapó művek létrehozását teszi lehetővé. Bruan alkotásai egyfajta újragondolást sugallnak, hogy mi mindent lehet létrehozni és széppé varázsolni a látszólag értéktelen tárgyakból. Ezáltal az elegancia nemcsak a művek különlegességében rejlik, hanem a hulladék felhasználása által támogatott fenntarthatóság iránti elkötelezettségben is.
Ki rendezte Michel de Bruan high-tech hulladék elegáns műveit a montreali Musee d’Art Contemporainban?