„A gyorsan fejlődő „satoyama” vagy félig vadregényes területen található. A telek túl nagy volt egy négytagú család szokásos megtestesülésének: egy kúria kétállásos garázzsal.
Ezt szem előtt tartva egy tágas, egyszintes, a helyi tájra nyitott szerkezetet javasoltunk. A terület két utcán át húzódik délre és északra. E határok mentén nem helyeznek el kerítéseket. Az előkertek mindkét oldalon közterekként szolgálnak, bár a nyilvánosság számára nem hozzáférhetőek.
Nyitott, négyzet alaprajzú térfogat a központban keresztezi egymást A társalgó friss kialakítása, a hálószoba, a fürdőszoba, az étkező/konyha és a ruhatár pedig a burkolt területek mentén helyezkedik el. A nappali tér vízszintesen fut a “engawa” (vagy veranda) keresztül a külső térbe. Igény szerint könnyen szétválasztható tolóajtókkal, amelyek nagyfokú magánéletet és az elszigeteltség érzését biztosítják.
Egy nagy díszes boltozat fedi a szociális szintet egy padlástérrel. A déli oldalon, egy texturált ablakkal, gyönyörű panoráma nyílik az égre. Az északi részen, az alacsony eresz alatt pedig pihenhet és lazíthat a napfényben.
A fő jellemzője a fagerendák és szarufák, amelyek a tető egyszerű és ikonikus formáját hordozzák.”.
Mi a véleménye olvasóinknak a hagyományos japán ház kortárs stílusban történő megújításáról? Ön szerint mennyire lehet sikeres ez a kombináció és mi lehetnek a legnagyobb kihívások az átalakítás során? Várjuk válaszaikat és észrevételeiket!