A rezidencia két szintből áll, amelyek mindegyike 30 fokos lejtéssel, a talajhoz érve, meghatározott pontokon épült. A ház felső része az utca felől kommunikál a külvilággal. Ugyanakkor a földszinti panorámaablakok és ajtók a félreeső kertre nyílnak.
A monokróm egy másik jellemzője ennek a projektnek. A villa külseje fehér színű, ami kontrasztban áll a fekete ablakkeretekkel. A belső tér még aszketikusabbnak tűnik, mivel a betonpadlók és a mennyezetek minden bevonatot nélkülöznek. Ebben a környezetben az üvegezett fürdőszoba a luxus és a kényelem paradicsoma.
A villa tervezésének látszólagos egyszerűsége tükrözi az építész azon vágyát, hogy a festői mediterrán tájra összpontosítson.
A tervezés egésze alátámasztja azt az elképzelést, hogy a ház építésére kijelölt terület több mint egy sokszög az alkotó koncepciója számára. E koncepció szerint a tájnak az ügyfél kívánságaival együtt kell meghatározni a tervezés irányát.
Fotó: Jordi Surroca.
Miért építenek luxusvillát egy olyan helyen, ahol kihívások vannak?
Szia! Érdekesnek hangzik ez a luxusvilla projekt a kihívást jelentő helyen. Az lenne a kérdésem, hogy milyen konkrét kihívásokkal kellett szembenézni a projekt során, és hogyan sikerült megoldani őket?
Van-e a projektnek valamilyen biztonsági intézkedése vagy szolgáltatása az adott kihívást jelentő helyen?