Tüskék szigeteléshez: típusok, alkalmazási jellemzők

Beszéljünk egy olyan speciális típusú kötőelemről, mint a szigetelő csapok. Gondoljuk ki, hogy milyen típusú ilyen mellékletek léteznek, melyek azok előnyei és hátrányai. Megmondjuk Önnek, hogyan kell helyesen használni a tipleket a fűtőberendezések telepítéséhez.

Jellegzetes alakja miatt a szigeteléshez való csapot gyakran „gomba”, „tányér” vagy „esernyő” néven hívják. Ez a szerelési lehetőség a leggyakrabban használt, amikor különféle típusú hőszigetelő anyagokat telepítenek. Igen, tehet például habot ragasztóhabra. Az ásványgyapotot egyszerűen beteheti az előkészített ládacellákba, és bezárhatja azokat tetővel ellátva. A szakértők azonban a legtöbb esetben a megbízhatóság érdekében tiplikkel dolgoznak. Magabiztosan állíthatjuk, hogy a homlokzati szigetelési folyamatok többségében gombás tiplik vannak.

Miért kellett létrehozni egy speciális tartót a szigetelés beépítéséhez? Mivel a szigetelés a legtöbb esetben porózus, laza, puha anyag. Nem lehet szögelni a falhoz szögekkel, a szigetelést integritásának megőrzése érdekében körültekintően kell kezelni, ugyanakkor biztonságosan kell felszerelni..

A szigetelő tüske a következő elemekből áll:

1. Kalap. Maga „gomba”, „lemez”, „esernyő”. Ezt a rögzítő részt úgy tervezték, hogy a terhelést az anyag felületén elossza, és ne engedje, hogy az egy helyen koncentrálódjon, ami károsíthatja a szigetelést;
2. Expanziós alátét. Lehet, hogy nincs ott. Az alátét egyszerűen megnöveli a kupak területét, kiegészítésként szolgál. Különösen finom, lágy szigetelés esetén szükséges. Arra használják, amikor meg kell növelni a kötőelemek érintkezésének területét a szigetelés felületével, a terhelés további elosztása érdekében;
3. Távtartó elem. Súrlódási erőt hoz létre, biztosítja, hogy a szigetelés a falhoz rögzüljön, és viseli a fő terhelést;
4. Köröm. A távtartóba kalapált, hogy biztosítsa a szoros illeszkedést;
5. Horgony hüvely. Lehet, hogy ott sem. A rögzítés megerősítésére szolgál, és nem része a tipliknek.

Mint láthatja, az elemszám szerint a szigeteléshez való tiplik már típusokra oszthatók: tágulási alátétekkel és anélkül, rögzítőhüvellyel és anélkül. A legegyszerűbb tipli csak egy fejet, egy szöget és egy távtartót tartalmaz – ez a rögzítés szükséges minimuma.

Ezen kívül vannak tiplik falak szigetelésére, beleértve a homlokzatokat, és vannak – a tető hőszigetelésére. A rögzítés utolsó verziója abban különbözik, hogy egy üreges műanyag rúd, rajta egy horgony vagy egy szeg halad át, amelyet egy sűrű anyagba – hullámkartonba vagy betonba vezetnek. A képen egyértelműen látható, hogy a tető hő- és vízszigetelő csapja jelentősen eltér a homlokzattól.

A szigeteléshez szolgáló csapok többi részét három típusra osztják:

• Műanyag körömmel. Vagyis teljesen műanyag, fém alkatrészek nélkül. Leggyakrabban azért használják, mert olcsók és megfelelnek az alapvető követelményeknek. A műanyag szögekkel ellátott tiplik ellenállnak -40 ° C és + 80 ° C közötti hőmérsékleti eséseknek, 20 és 380 kg / m közötti terhelésre tervezték őket.². A legtöbb esetben ezek a mutatók elegendőek, és a háztulajdonosok úgy döntenek, hogy pénzt takarítanak meg műanyag szögekkel ellátott tiplik vásárlásával. A nehéz, vastag szigetelésnél a műanyag szögek nem megbízhatók;
• Horganyzott acélszeggel a csap többi része ütésálló polipropilénből készül. Az ilyen tiplik 750 négyzetkilométerenként akár 750 kg terhelést is ellenállnak, megbízhatóbbak, mint a műanyagok. De ők is drágábbak. Ezenkívül a fém jól vezeti a hőt, és ezért a hideg hídjául szolgálhat, de az épületet hőszigetelni kell;
• Tüske termikus fejjel. Ez egy rögzítőelem egy fémszögekkel, de egy speciális polimerfejet helyeznek a horgony végére. Erre azért van szükség, hogy a tüskés szöge ne váljon hideghídré, a hőfej csökkenti a hővezető képességet. A legdrágább típusú tiplik szigeteléshez.

Összehasonlításképpen: egy átlagos műanyag körömmel ellátott tipli körülbelül 2–5 rubelt fizet, egy fémszeg – 4–10 rubelt, és a hőfejjel egy fémszöget – 10–30 rubelt..

A szigeteléshez a tipli fejének átmérõje 45-100 mm lehet. Ha tágulási alátétet használ, akkor a rögzítő érintkezési területe a szigeteléssel 140 mm-re növekszik.

A rúd átmérője általában 8 vagy 10 mm, de a hossza nagyon eltérő lehet – átlagosan 100 és 400 mm között. Könnyű kiszámítani a tipli kívánt hosszát: adjon hozzá 50 mm-t a használt szigetelés vastagságához (ez a rúd minimális behatolási mélysége az alapba, azaz a falba), adja hozzá a bevonat vastagságát, ha a szigetelés alatti falon van, és fektessen körülbelül 50 mm-t a fal görbületéhez..

A csap telepítése a szigeteléshez egyszerű:

1. A szigetelés megfelelő helyén, amelyet már a falra helyeztek, fúrnak egy lyukat, amelynek 10 mm-rel hosszabbnak kell lennie, mint a rúdnak, és meg kell felelnie átmérőjének;
2. Maga a tüskét kézzel helyezzük be a lyukba úgy, hogy kupakja egyenesen legyen a szigeteléssel. Ha van tágulási alátét, akkor azt a csavar behelyezése előtt, a feje alá kell helyezni;
3. Műanyag vagy fém szöget helyeznek be és kalapálnak;
4. Ha van termikus fej – azt fel kell tenni a körömre.

Nagyon fontos szempont, hogy kiszámítsuk a szigetelőlapon lévő csapok számát. Vannak olyan kézművesek, akik megtakarítják és rögzítik a szigetelést a csap közepén. Ez nyilvánvalóan nem elég!

A szakértők szerint 5-7 dübelnek kell lennie egy szabványos méretű szigetelőlemezhez. Az egyik a közepén van rögzítve, a többi a sarkokban vagy az illesztéseknél van rögzítve.