A téglaház falainak szigetelése a vakoláshoz

A cikk tartalma

• Szigetelés: polimer vagy ásványi anyag
• A szigetelés vastagságának kiszámítása
• Ragasztó és mechanikus rögzítés
• A lábazathoz és a párkányhoz szomszédos
• Hézagok tömítése és vakolás előkészítése

Útmutatásainkban ismertettük Önnek egy tipikus technológiát a téglafalak szigetelésére a homlokzat befejezésekor „nedves” technológiával. Megtudhatja a két fő típusú szigetelés előnyeit, azok alkalmazását különböző klimatikus körülmények között, valamint az épület hővédelmének beépítésének folyamatát..

Szigetelés: polimer vagy ásványi anyag

Régóta vita folyik a legjobb szigetelőanyagról. A jelenleg nem vitatott vezetők habosított poliizocianurát (PIR) és poliuretán (PUR). Mindkét anyag a katonai és űrtechnológiai iparban épült, a 21. században mindenütt jelentek meg. Az egyik legalacsonyabb hővezető képesség, kis súly, nedvességállóság, éghetetlenség és közepes környezetbarátság miatt az ilyen szigetelés talán a leghatékonyabb, legbiztonságosabb és tartósabb.

Az extrudált polisztirol hab (XPS) olcsóbb helyettesíti a magasabb fokú polimer szigetelést. Az egyetlen hátrány, hogy ezek az anyagok még a tűz terjesztése nélkül is rendkívül mérgezőek hevítéskor. Ezért elég nehéz lehet a polisztirol szigetelés illesztése a tűzbiztonsági keretbe. Az XPS ugyanakkor ugyanolyan nedvességálló, könnyű és tartós, így nagyon népszerű..

Az ásványgyapot megfelelő beszerelésével nem lehet alacsonyabb a polimer lemezek szigetelésének hatékonysága, ám ennek számos hátránya van. A kondenzációs pont eltérő hőmérsékleten történő elmozdulásának gondos kiszámítása szükséges, mivel az ásványi szigetelés nedvességének megjelenése tízszeresére növeli a hővezető képességét. Különleges probléma az, hogy a laza pamutgyapot nem képezi a sík kialakítását a „nedves” befejező anyagok felhordására, ezért csak a vakolat alatti falszigeteléshez alkalmazható:

• mintegy 120–150 kg / m sűrűségű ásványi táblák³, de velük az épület tömege jelentősen növekszik;
• többrétegű (heterogén) táblák merevebb külső rétegekkel, amelyeknek köszönhetően biztosított mind a szigetelés, mind a befejeződés megbízható rögzítése.

A szigetelés vastagságának kiszámítása

A szigetelőszalag szükséges vastagságát a hőátadással szembeni ellenállás határozza meg. Az épületek hővédelmének az SP 23-02-2003 szabvány szerint a lakóépületek falainak optimális ellenállása 2,1 és 5,6 m között van.²* K / W, növekszik a hevítési periódus időtartamával és a hőmérsékleti különbséggel. A gyakorlatban ez az érték nem elég magas, ilyen szigetelési hatékonysággal az épületek hővesztesége minden négyzetméterenként 150-200 kW * h / év tartományban van..

A jó minőségű, szigetelt lakóépületet olyan épületnek lehet nevezni, ahol kb. 70–100 kW * h / m szükséges a hőveszteség pótlása.² évben. Ilyen kezdeti adatokkal megfordítható a számítási eljárás, amelyet külön-külön hajtanak végre minden egyes zárószerkezet típusra: falak, padló, üvegezés, mennyezet.

1. Meg kell határozni a működési hőmérsékleti rendszert, kiindulási pontként véve a kiszámított belső hőmérsékletet és a külső levegő hőmérsékletét a leghidegebb öt napon belül..
2. Meg kell határozni a falak tartórétegének hővezető képességét. Például egy tégla esetében ez 0,5-0,7 W / m * K, vagyis a teljes falfelület 100 m² 40 cm vastag, 35 ° C hőmérsékleti különbség mellett a teljes hőveszteség óránként 4,4–6,2 kW vagy kb. 150 kW / m² a teljes fűtési időszakra.
3. Az így kapott érték jelentősen meghaladja a normát, és a falak vastagságát meg kell növelni. Ebben az esetben egy olyan értéket használunk, amely ellentétes a hővezető képességgel – a hőátadással szembeni ellenállás. Ezt R = p / k viszonnyal fejezik ki, ahol p a falréteg vastagsága (0,4 m), és k a hővezetési együttható (0,5–0,7 W / m * K)..

1 – a homlokzat külső kiképzése; 2 – szigetelés; 3 – ragasztóréteg; 4 – téglafal tömb; 5 – egy vakolatréteg; 6 – belső dekoráció rétege

A fal teljes ellenállása megegyezik a rétegek (csapágy és szigetelés) ellenállásainak összegével, így a fordított számítás segítségével kiszámítható a hőszigetelés szükséges vastagsága, a hővezetési tényező ismeretében. A kézi számítás alternatívájaként bármilyen számológépet lehet nevezni, amelyek közül a legmegbízhatóbb adatokat a szigeteléshez használt anyag gyártójának weboldalán található programok biztosítják..

Ragasztó és mechanikus rögzítés

Kétféle módon lehet a szigetelést a fal teherhordó rétegére rögzíteni. Jelenlétük nem jelenti a választás szabadságát: mind a ragasztót, mind a tárcsacsapokat használni kell, mert eltérő funkciókat látnak el. Az egyetlen kivétel a falak, amelyekhez nem lehet ragasztani, mint például a fa.

A ragasztó elvégzi a fő rögzítési funkciót: mindkét felületre fésűvel vagy pontozott vonásokkal és a lemez kontúrja mentén, folytonos csíkkal felhordva. A folytonos ragasztóréteg jelentősen korlátozhatja a körülvevő szerkezet gőzáteresztő képességét, és provokálhatja a kondenzáció kialakulását a ragasztócsuklóban, annak letapadását és a rögzítőszilárdság elvesztését. Erre a célra tárcsacsavarokat használnak – ez egyfajta biztonsági öv, amely pótolja a rögzítési szilárdság hiányát a ragasztó nem folyamatos felhordása esetén.

Különböző fűtőberendezéseknél a rögzítési sorrend eltérő. A polimer lemezeket tiplikkel azonnal rögzítik, hogy a szigetelés merevsége ne provokálja eltolódást és pelyhesedést. Ebben az esetben a tiplik ideiglenesen rögzítik a táblákat, amíg a ragasztó megszárad. Ez utóbbi folyamatos rétegben alkalmazható, mivel a lemezek belső gőzáteresztő képessége már rendkívül alacsony.

Az U alakú fogasok alternatívaként szolgálhatnak a műanyag tipliknél. A falra szerelik őket, a szigetelést a felfüggesztés szárnyaival varrják, amelyeket ezután különböző irányokba hajlítanak.

Az ásványgyapot felszerelésekor a korongcsavarokkal történő rögzítést legkorábban a deszkák ragasztása után 2-3 nappal kell elvégezni. Ennek oka a ragasztó és a lemezek zsugorodása, amelyek korlátozott mértékben szívják be a nedvességet. A csapokkal történő rögzítést az erősség növelése érdekében legalább a kerület 4 pontján és a lemez közepén kell elhelyezni 2–3 pontban..

A lábazathoz és a párkányhoz szomszédos

A fal alagsori vagy karnis része néha a fő sík fölé nyúlik ki, míg a szigetelés telepítése folyamatos függőleges sorban, állandó vastagsággal történik. Ilyen esetekben biztosítani kell a kiemelkedések technológiai illesztését, amely megakadályozza az esővíz bejutását a hővédelembe, és garantálja a nedves alsó zóna kissé intenzívebb szellőzését..

A szigetelés rögzítése előtt a perforált tartó tálcákat fel kell szerelni. A falhoz rögzítik az alap- / lábazati vonal mentén, rögzítő ékekkel elválasztva, hogy egyenletes kiindulási vonalat kapjanak. Ha jelentős különbségek vannak a fal síkjában – több mint 5 mm / m a polimernél és több mint 10 mm / m az ásványi szigetelésnél -, akkor azokat gipszel kell kiegyenlíteni az alsó vonal mentén, figyelembe véve a tálcát a függőleges sík általános mátrixának.

Ha szellőztetni kell a tető alatti teret, a falszigetelést nem lehet a ládához közel felemelni. A túlnyúlásokat le kell koptatni egy szellőző lamellákkal ellátott szélvédő táblával, majd a lemezeket egészen el kell helyezni, és fel kell állítani. Nem szükséges megfigyelni a túlnyúlások dőlésszögeit, a lemez végét csak derékszögben vágják le..

A nyílásokhoz a szigetelés kicsi kiemelkedésével kerül sor. Ha szélesebb ebbeket kell telepíteni, akkor a régieket azonnal el kell távolítani, és 20-30 mm-es átfedést kell készíteni alattuk. Ennek oka az a tény, hogy ezen területek díszítésekor a fölösleges szigetelést pontosan levágják, és a kialakított végeket veszik alapul a lejtők vakolatának felhordásához..

Hézagok tömítése és vakolás előkészítése

A hőszigetelő táblákat vízszintes helyzetben kell felszerelni, a hossz legalább egyharmadával elválasztva, amely biztosítja az öv teljes szilárdságát. A lefújás és a hideg levegő hidak kialakulásának elleni védelmet a lemezek közötti illesztések szoros lezárásával biztosítják.

A polimer lapok varrásait poliuretán habbal töltik meg a teljes mélységig, a kinyert maradékokat lehúzóval levágják. Az ásványi deszkák közötti hézagokat általában ragasztóval keverik meg. Ha meleg vakolatot (TS) használunk fő bevonatként, akkor jobb, ha az illesztéseket kevésbé hővezető anyagként tölti ki..

A külső dekorációtól és a felhasznált vakolattól függetlenül a külső szigetelést előkészítő vakolatréteggel kell bevonni. Ásványi anyagok esetében a bevonatnak támogatnia kell a gázcserét, miközben hidrofób marad a nedvességtől kívülről. Ha a szigetelés polimer lemezekből készül, akkor az előkészítő réteg fő feladata az üvegszövet hálóval készült megerősítés rögzítése, valamint a tapadás javítása a fő vakolat alatt.

Kivétel itt is a TS: mivel a táblák meglehetősen sík síkot képeznek, akkor lehetséges az egyenletes külső réteg felvitele a szintezés költségeinek növelése nélkül. A víz abszorpciójának csökkentése érdekében az ásványi lemezek felületét egy kötõ alapozóval impregnálhatják.