Tehát a nappali padlóján – újrahasznosított fa, a konyhában – linóleum, és az emeleti szobákban – kókuszrostból készült szőnyegek. A padló és a mennyezet szintjét modulálták, kis résekkel, hogy egy sor összekapcsolt teret hozzanak létre, és maximalizálják a természetes, lágy megvilágítást. Hozzájárul a jobb térérzethez, és érdekes hátteret biztosít a meglehetősen excentrikus bútorgyűjteménynek és a szokatlan műalkotásoknak. A belső térben a ház elejétől a hátulja felé vezető út a galérián végződik – a nappali, amely egy magasan fekvő, fából készült teraszra és egy kis kertre nyílik.
A magas mennyezet és a törtfehér falak különleges érzékiséget kölcsönöznek a belső térnek, ami a tulajdonos hatalmas festménygyűjteménye és az általa gyűjtött lakberendezési tárgyak sokfélesége miatt kiemelt fontosságú. Az épület külseje szigorú geometrikus formájú, betonpaneles falakkal, túlnyomórészt fehér és világosszürke színben, vörös cédrus ablakkeretekkel és egy korábbi épületből származó téglafallal.
A monterrey-i kúria külseje több nyitott térrel rendelkezik, mint például a tornác, a fedett tornác bejárata és a terasz. Az összes felhasznált építőanyag, bár könnyű, megfelel a szigorú akusztikai követelményeknek, mivel az épület a repülőtér közelében található, míg a zöld technológia, a napelemek, a természetes szellőztető rendszerek és a padlófűtés öko-rezidenciává teszi az ingatlant.
Milyen excentrikus elemek találhatók a Marrickville House-ban és hogyan sikerült kombinálni a zöld technológiát az építészeti designnal a David Boyle által vezetett projektben Sydney-ben, Ausztráliában?