A házban több, egymást átfedő, de különböző hangulatú szoba található.
Az egyik szárny végén lévő fogadószoba például két teljesen üvegfalú, ami a távollét benyomását kelti, és lehetővé teszi a lakók számára, hogy élvezzék a házat körülvevő természet festői kilátását.
A második nappali, amely a ház magját képezi, alacsonyabb szinten van, mint a földszint, és messziről nem lehet észrevenni, annak ellenére, hogy sok kanapé és kandalló van jelen.
Ugyanez vonatkozik az étkezőre is: az egyik klasszikus, nagy asztallal, amelyet kényelmes székek vesznek körül, a másik egy keskeny, hosszú asztal, magas székekkel egy sorban.
Ezért a színes részletek, például a többszínű háttámlák, ülések és párnák megfelelőek és logikusak.
A tinédzser szobájának díszítése feltűnő: a padlót mintha lemezbőrök százai borítanák, a falon különböző színű gitárok lógnak.
A kérdésem az lenne, hogy mennyire gyakoriak az ohiói otthonokban ezek a téglalap alakú formák és a makulátlan fehér szín a kortárs designban?