A faolaj helyes használata külső és belső használatra

A cikk tartalma

• Faolaj – különbségek és osztályozás
• Viszkozitásbeli különbségek
• Az olajok dekoratív tulajdonságai
• A szilárd anyagok és a viasz tartalma közötti különbség
• Az olajok védő tulajdonságai
• Kiválasztás a fa típusa szerint
• Az olajfestés felhordásának és karbantartásának jellemzői

Az olajjal történő impregnálás az egyik legegyszerűbb és ugyanakkor hatékony módszer a fa védő és dekoratív kezelésére. Ma az olajok típusairól, a beltéri és kültéri készítmények összetételének különbségeiről, valamint a fafelületek és fatermékek impregnálásának technikájáról beszélünk..

Faolaj – különbségek és osztályozás

Asztalos olajbevonat szó szerint a leginkább környezetbarát és legbiztonságosabb fafeldolgozási módszer lehet. Ennek oka az, hogy az olajok összetétele abszolút természetes vagy semleges kémiai vegyületeket tartalmaz. Végezzünk el egy kis helyfoglalást azonnal: vannak faanyagok, amelyek illékony oldószereket is tartalmaznak, de szárítás után az ilyen bevonat teljesen ártalmatlan marad.

Szinte az összes faolaj lenmagolajból, pontosabban lenmagolajból vagy más természetes szárítóolajból készül. Ennek az anyagnak a jellemző tulajdonsága a rendkívül magas polimerizációs hajlam. A tiszta fafeldolgozó olajat szinte soha nem használják. Az olajos bázis lehet kender, tunga vagy más eredetű is, főleg a különbségeket a sűrűséget és polimerizációt elősegítő körülmények között fejezik ki..

Az olajok nagymértékben különböznek műszaki jellemzőikben: viszkozitásukban, sűrűségükben, szilárd anyagok típusában és tartalmában, illékony oldószerekben és speciális adalékanyagokban. Mindez nem csak a bevonat teljesítményét befolyásolja, hanem teljes mértékben meghatározza a felhordási technikát és a fafajtákkal való kölcsönhatás jellegét. Másrészt az olajokat dekoratív hatásuk szerint is osztályozzák, azaz olyan tulajdonságok alapján, mint a textúra megjelenésének intenzitása és a fa színének megváltozása mélysége..

Viszkozitásbeli különbségek

Asztalosgyártóban körülbelül két tucat közönséges fafaj található, amelyek sűrűsége, porozitása és edénymérete különbözik egymástól. Az olajat minden esetben külön kell kiválasztani, figyelembe véve a feldolgozott termék méretét, alakját és sajátos tulajdonságait. Felhívjuk figyelmét, hogy az oldószerekkel a viszkozitást csak akkor lehet beállítani, ha wolfolajjal dolgoznak, más készítmények ezt egyáltalán nem tolerálják.

Minél vastagabb és viszkózusabb olajat használnak, annál nehezebb egyenletes réteget felvinni a polimerizáció megkezdése előtt. A vastag olajokkal való munka nagyobb gondosságot igényel, a kapott csepegtetéseket ezután nagyon nehéz eltávolítani. A vastag olajok előnye a magas száradási sebesség, összehasonlítva bizonyos típusú lakkokkal. Ezen túlmenően, a szilárd részecskék magas tartalma miatt az ilyen olajok erősebb filmet képeznek, és védelmet nyújtanak mind a mechanikai károsodásoktól, mind a szennyeződésektől..

A vékonyabb olajokat olyan termékek kezelésére használják, amelyek vagy jelentős felülettel rendelkeznek, vagy amelyek apró alkatrészekkel vannak kitöltve, és sok nehezen hozzáférhető helyen vannak. Az alacsony viszkozitású olajok hosszú ideig alkalmazhatók anélkül, hogy félne az egyenetlen száradástól. A magas színvonalú védelem elérése érdekében a terméknek hosszú ideig száradnia kell, továbbá az ilyen olajokat általában három vagy több rétegben alkalmazzák..

Az olajok dekoratív tulajdonságai

Az olaj kiválasztásakor alkalmazásának vizuális hatása kiemelkedő jelentőségű. Ebből a szempontból az olajokat feltételesen színtelen és színező részekre osztják. Miért nevezik csak feltételesen az olajokat színtelennek? Mert mindenesetre megváltoztatják a fa felületének színét, ugyanakkor megőrzik az átlátszóságot. A színező olajok tartalmaznak egy színező pigment kolloid szuszpenzióját – fehértől koromig, amely némileg tompítja a textúra mintázatának kontrasztját.

Az átlátszó olajok mindig különböző módon mutatják a fa textúráját. Ez elsősorban a viszkozitási indexnek tudható be. Minél alacsonyabb, annál finomabb fa pórusokat impregnálhat. A vastag olajok csak az általános szemcsemételt mutatják, míg a vékonyabb olajok finom textúrájú részleteket mutatnak. Tehát tölgyfa felületek kezelésekor az olaj viszkozitása kissé átlag alatt legyen, míg az éger telített vastag kompozíciókkal ajánlott.

A színező olajok használata hasonló a festéshez. A fa olajfestését ritkán használják független kezelésként. Sokkal gyakrabban, az ilyen kompozíciók segítségével hangsúlyozzák a lágy vénákat a fa kemény szálai között, vagy fedik a bútor egyes elemeit. Szárítás után a színezőolaj kevésbé fényes, mint a színtelen.

Nem ismert, hogy az olajok olyan tulajdonsága, mint a szaga, a dekoratív tulajdonságoknak tulajdonítható-e. Valójában az összes olaj teljesen különbözik a szagkészítéstől a pörkölt magokig. Szárítás után az olajfeldolgozásból származó szag nagyon kitartó, de finom aromává alakul, amely a belső szín értékes részévé válhat..

A szilárd anyagok és a viasz tartalma közötti különbség

A látszólagos homogenitás ellenére a faolajok egy kolloid rendszer, amely folyékony olajbázisból és szilárd anyag szuszpenziójából áll. Ez utóbbiak az olaj részleges polimerizációs termékei, speciális adalékanyagok (szárítószerek külső felhasználásra szánt olajokban), gyanták és természetes viasz. Teljesen igaza van, ha feltételezi, hogy az olaj viszkozitása és sűrűsége növekszik a szilárd részecskék tartalmával..

A részben polimerizált zárványok magas tartalma az olajban kiküszöböli a halom megemelésének hatását, amikor a fa nedvesedik. Telített, vastag olajok használatával néha teljesen elkerülhető a közbenső csiszolás vagy polírozás. Ez érdekes tendencia: a vastag olajok ideálisak a nagy erezetű faanyagokhoz, ahol magas halom képződik, míg az áramló vegyületeket leginkább olyan sűrű, kemény kőzetekhez lehet használni, amelyek gyakorlatilag nem hajlamosak „bozontos” kialakulásra. Másrészt az olaj száradási idejét a szilárd anyag tartalma szabályozza..

Az oldott viasz összetételébe való beillesztés valamivel eltérő célja. A viasz szorosan lezárja a fa pórusait, kiváló hidrofób képességet biztosítva. Az ilyen viaszt elsősorban kültéri dekorációban használják, hogy megvédjék a fa nedvességétől és a por felhalmozódásától a kis pórusokban. Egy másik ok az, hogy viaszt adnak az olajhoz terpentinben vagy más illékony oldószerben való feloldásával. Ez felveti a tartós kellemetlen szag problémáját, amely a nappali helyiségekben nagyon nemkívánatos. Vannak olyan olajok is, amelyekben a viasz felmelegszik. Ezek a keverékek instabilok, viasz gyakran kicsapódik, ami megnehezíti az olaj felhordását. Az ilyen összetétel magas környezetbarát jellege miatt azonban a belső részeket viaszolhatjuk, de nem védelem céljából, hanem világos árnyékot és fényes fényt adva..

Az olajok védő tulajdonságai

A legtöbb fakonzerváló szerrel ellentétben az olaj nem képez tompa filmet, megőrizve az anyag gőzáteresztő képességét. Ugyanakkor a felület hidrofób képessége többször növekszik – folyékony vízzel érintkezve a fa abszorpciója gyakorlatilag nulla. Ennek ellenére a fából készült termék hajlamos a zsugorodásra és duzzanatra, az olajbevonat nem enyhíti ezeket a jelenségeket.

Az olaj védőhatása a fa külső rétegeinek tömörítéséből áll, amelynek következtében a kártevők behatolása a tömbbe kizárt. A nedvességbejutási utak hiánya miatt a fa a legkevésbé hajlamos a penész, gomba vagy kék szerves károsodására..

Az olaj megőrzi a fa színét is, különösen a ház külső részein. Egy olajkéreg a felszínen hatékonyan szórja a napfényt és korlátozza az oxigénáramlást. Emiatt jelentősen csökken a cellulóz oxidációjának sebessége és a szürkés virágzás ezzel járó megjelenése..

Mindezek a tulajdonságok kifejezettebbek, minél vastagabbat használnak az olaj bevonására és annál több réteget alkalmaznak. Az olajokat az jellemzi, hogy a védettséget két akadályra osztják: belső, amelyet a pórusok impregnálásával érnek el, és külső, amely akkor képződik, amikor egy vékony olajréteg megszárad a felületen. Ne feledje, hogy az olajozott fa hővezetőképessége nagyobb, mint a száraz faé..

Kiválasztás a fa típusa szerint

A faolajat mindig egy adott fajhoz választják. Javasoljuk, hogy végezzen próbadarabokat, amelyek ugyanolyan típusú és feldolgozási minőségű, mint a favágás. A kísérleti alkalmazás, még kis területeken is, segít felmérni a kompozíció viselkedését fával érintkezve, valamint a dekoratív hatást.

Először is, minden tűlevelű fáknak gyakorlatilag nincs szükségük olajjal történő impregnálásra. Ha feltétlenül szükséges, vastag készítményeket kell használni egy rétegben. Ennek oka a pórusokban nagy mennyiségű gyanta jelenléte, amelynek következtében a fa elveszíti képességét még folyó olajok felszívására. Ezért szükséges az olaj gyors szárítása a felületen és a felületi rétegben..

Vastag telített olajokat is használnak az alacsony sűrűségű fa (hárs, éger) feldolgozására, különös tekintettel a legfejlettebb érrendszerű gyümölcsfajokra. Nincsenek akadályok a vastag olajjal történő impregnáláshoz, míg a túlzottan folyékony vegyületek túl mélyen hatolnak be és örökké folyékony állapotban maradnak, megfosztva az oxigéntől..

Pontosan ellentétes megközelítést alkalmazunk bükk, nyír vagy faragvány feldolgozásakor. Az ilyen fajták nagy sűrűsége miatt vagy nem fűtött olajjal, vagy oldószert tartalmazó vegyületekkel impregnálják őket. Gyakran, ha kemény, sűrű kőzetekkel dolgoznak, ezek feldolgozását kombinációban hajtják végre: először olyan olajokkal, amelyek jól áthatolnak a fába, majd vastag, nagy mennyiségű száraz maradékot és viaszt tartalmazó készítményekkel..

Az olajfestés felhordásának és karbantartásának jellemzői

Maga az olaj felvitelének folyamata rendkívül egyszerű, elegendő egy adott összetételre vonatkozó utasítások követése. De vannak általános szabályok:

1. Az olaj felhordása előtt a fát kamrában kell szárítani (nedvességtartalma nem haladhatja meg a 12-14% -ot) és a felületet meg kell őrölni, amíg a tapintható érdesség megszűnik..
2. A felhordást szigorúan rétegekben végzik a termék teljes felületén, minden rétegnek teljesen száraznak kell lennie.
3. A felhordást követő meghatározott idő elteltével a fölösleges olajat száraz kendővel megdörzsöljük, eloszlatva az egyenetlen felszívódású területeken..
4. Az olajat a rész mindkét oldalára egyenlő mennyiségben alkalmazzák, és a nyitott szálakkal ellátott felületek sem a kivétel, a megnövekedett abszorpciós arány ellenére..
5. Ha az olaj kiszáradása után a rakás felfelé emelkedett, a következő réteg felhordása előtt feltétlenül végezzen előzetes csiszolást, különben az olajfólia dörzsölésekor a rongyokból származó szálak is leülepednek a felületre.

Az olajimpregnálás 4-5 évig tart fenn beltéri és 2-3 évig a kültéri teljesítményt. Ezen időszakok után a bevonat megújul, amelyhez elegendő a felületek alapos megtisztítása és újabb olajréteg felvitele. Az olaj vastagságát az előző felület sérülésének mértékétől függően választjuk meg, ezek általában meglehetősen vastag helyreállító kompozíciók.