Kőfeldolgozó berendezések

A cikk tartalma

• Kővágó – vágógép
• Hogyan válasszuk ki a vágógépet?
• Gyémánttárcsa a kőfeldolgozásban
• Hogyan válasszuk ki a gyémántkorongokat?

Ebben a cikkben: vágógépek típusai; a vágógép szerkezeti elemei; hogyan válasszuk ki a vágógépet; gyémántpornak a lemezen történő felhordásának módszerei; a szegmensek acél alaphoz történő rögzítésének módszerei; hogyan válasszuk ki a gyémánt tárcsákat

A természetes kő volt az emberiség egyik első építőanyaga. Valaki kifogásolja, mondják, a kunyhók fából épültek, de a barlangok voltak az első otthonok az ősi emberek számára. Az ókori és a középkor kőépületei a mai napig fennmaradtak – Egyiptom fenséges piramisai, Dél-Amerika trapéz templomai, Európa kastélyai … A természetes kő ereje, szépsége és tartóssága vonzza a mai építészeket, különösen mivel a kőfeldolgozáshoz használt építkezési felszerelések évről évre javulnak..

Kővágó – vágógép

A modern vágógépek az alkalmazás terjedelme szerint három típusra oszthatók: ipari, építőipari és ékszer, az első két típus a leggyakoribb. A vágógép alapvető kialakítása: keret (ágy); a motor általában elektromos; terjedés; vágóeszköz. A főelemeken kívül a vágógépet felszerelni kell eszközökkel, amelyek segítségével a kő betáplálható a vágószerszámhoz, valamint eszközökkel az ellenőrzött vágáshoz.

A kővágógép ágya acélból vagy öntöttvasból készül, ez a kővágó gép fontos eleme, mert a készülék teljesítménye függ annak megbízhatóságától, az elektromos motor rezgéscsillapító képességétől és a vágóberendezés helyes elhelyezkedésétől.

A vágógép elektromos motorját, amely a vágószerszámot hajtja, leggyakrabban 380 V-ra, ritkábban 220 V-ra tervezik. Természetesen a 380 V-os áramfelvételre tervezett gépek nagyobb energiával rendelkeznek, és jelentős átmérőjű vágótárcsákkal vannak felszerelve. A motor rögzítésének módja szerint kétféle kővágó gép van – rögzített villanymotorral, motorral sínes ágyon. Az első esetben a megmunkálandó kő a vágószerszámhoz kerül, a második esetben egy motorral ellátott sínekkel felszerelt keret és egy rá szerelt vágószerszám kerül a kőbe..

A kővágó gépeket különféle típusú váltókkal lehet felszerelni – lánccal, övvel, fogaskerékkel, közvetlen hajtással egy villanymotorból stb. A sebességváltó típusa közvetlenül függ a motor teljesítményétől és a gyártó által a gép e modelljében meghatározott feladatoktól..

A kővágáshoz használt ipari és építőgépek viszont három típusba sorolhatók – canto-marás (vágás), szelvény és kő hasítás. Vágógépek segítségével a kőtömböket és a táblákat a szükséges méretű darabokra vágják. Kővágó gépek vannak a kő fűrészelésére és szélének vágására.

Kővágó gép Cedima CTS-425

A kivágott kőlapokat kiegyenlítik forgófejekkel ellátott méretű gépeken, hogy a kőlapokat nagyjából igazítsák. Miután elhagyta a méretezőgépet, a táblákat csiszolják és polírozzák..

A kőhasító gépeket kőből készült termékek – járda, útburkoló kövek, falkő és csempe – előállítására tervezték. Fém pengékkel vannak felszerelve, amelyek meghatározott méretű darabokra bontják a kőlapokat.

Hogyan válasszuk ki a vágógépet?

Mindenekelőtt meg kell tudni, hogy a gép ez a modell univerzális, vagy szűk szakterülettel rendelkezik – egyes vágógépeket a gyártók terveztek bizonyos anyagok vágására.

Vizsgálja meg a gép műszaki adatait, ügyeljen nem az átlagra, hanem a maximálisan megengedett terhelésre. Megtudhatja, hogy pontosan és hatékonyan történik a vágás, hány megengedett vágási szöget tesz lehetővé az adott gép, mennyi ideig és mélyen lehet vágni, hogy lehet-e megváltoztatni a vágási mélységet működés közben, milyen hűtőfolyadék-tartály kapacitása csökkenti a penge hőmérsékletét vágás közben. A fűrészlapnak védőborítással kell rendelkeznie.

Ügyeljen arra, hogy a gyaluasztal ne sérüljön – annak felületének tökéletesen vízszintesnek és a támasztólábnak stabilnak kell lennie.

Az orosz piacon vannak kővágó gépek, fúrógépek, csempevágók és egyéb berendezések, mind hazai, mind külföldi gyártók Európából és Ázsiából – egy profi vágógép átlagos költsége körülbelül 80 000 rubelt jelent.

Gyémánttárcsa a kőfeldolgozásban

A gyémántokat, mint a bolygónk legkeményebb ásványait, évekkel ezelőtt használták fel a kőmegmunkálásban – az ősi egyiptomiak voltak az elsők, akik a gyémántokat a kőmegmunkálásban használták, és hasonló keménységű korundban és topázban voltak az ősi egyiptomiak. A mesterséges gyémántok előállítási módszerének 1956-os felfedezése által, az General General által lehetővé vált ezeknek az ásványoknak az építőiparban történő felhasználása – mintegy 15 év után gyémántvágó szerszámok szinte minden építkezésen megjelentek.

A gyémántlap ​​egy acéltestből és egy szegmentált élből áll, amelyeken gyémántok vannak. Számos módszer áll rendelkezésre a szegmensek előállításához, amelyekhez gyémántok vannak csatolva – a galván módszer, az ezüst forrasztás módszer, a meleg sajtolás és a szinterelés..

Az első módszer, a galván, sokkal egyszerűbb és olcsóbb, mint mások – a szegmenseket ipari gyémántokat tartalmazó elektrolitba helyezik, és áramot táplálnak. Az ezzel a technológiával előállított gyémánttárcsák előnyei az alacsony költség, a magas termelékenység (a gyémántszemcsék nagyobb kiálló része). Mínusz – alacsony forrás. Az ezzel a technológiával készült vágószerszámok alkalmasak puha anyagok, például márvány vágására..

A szinterezési módszer vagy a hidegen sajtolás a porított fém (réz és ón ötvözete, vas, kobalt és más fémek hozzáadásával) összegyűjtésével a gyémántokkal, öntőformákba helyezésével és hevítés nélküli nagy nyomás alkalmazásával történik. Az ilyen előállítás költségei alacsonyak, tehát a szinterezési módszerrel készített vágószerszámok olcsóak, de az ilyen gyémánttárcsák forrása rendkívül kicsi.

A meleg sajtolás hasonló a szinterezési módszerhez azzal a különbséggel, hogy a szegmenseket kemencében hevítik, mielőtt nagy nyomást gyakorolnak rájuk. Ez a módszer a legelterjedtebb a szerszámgyártók körében – lényegesen hosszabb erőforrást érnek el, mint a szinterezési, galvanizálási és ezüstforrasztási módszerekkel készített tárcsák, de az ilyen gyémántkorongok vágási képessége jóval alacsonyabb. A gyémántok alacsony koncentrációjának alacsonyabb termelékenységének és a kötésben való rögzítésének alacsony okai az ezüst forrasztás és galvanizálás módszerével összehasonlítva.

Az ezüst forrasztási módszerrel készített forgácsolószerszámok nagyobb erőforrással és termelékenységgel rendelkeznek, mint a galván módszert használók – a gyémántpor jobban kinyúlik rájuk, és erősebb kötés.

A fenti módszerek egyikével készített szegmenseket a szerszámacélból készült kör kerülete mentén rögzítjük háromféle módon: lézerhegesztés, keményforrasztás magas hőmérsékletű forrasztással és „sütés” magas hőmérsékletek hatására. A szegmensek testhez történő csatlakoztatásának legjobb és legdrágább módja a „sütés”, amelynek során egy gyémántréteg felépül a vágószerszám testére. A lézerhegesztés valamivel alacsonyabb szilárdságot biztosít, mint a „sütés”, és szintén drága. A szegmenseknek a testhez történő forrasztási módszere, amely az alacsony költségek miatt széles körben elterjedt, a két leírt módszerhez viszonyítva a legalacsonyabb hézag-szilárdságot nyújt – kevésbé ellenáll a hőnek vágás közben a súrlódás során.

Miután a szegmenseket egy kerek acéltesttel összekapcsoltuk, kerámiahegyezővel forgatjuk, amíg gyémánt részecskék nem jelennek meg a felületen, és a lemez önmagában meg nem kapja a szükséges vágási tulajdonságokat.

A szegmensek adott gyémánttárcsához történő rögzítésének módjától függően a darabolást száraz vagy nedves módon kell elvégezni. Vágáskor az ezüst forrasztás módszerével hozzájuk rögzített szegmensekkel ellátott korongokat meg kell nedvesíteni vízzel, különben a szegmensek felmelegednek és a test mögé esnek. Lézerhegesztett vagy sütött szegmensekkel ellátott gyémánt pengék a penge főtestével ellenállnak a magas súrlódási hőmérsékletnek, és nedvességmentes anyagok vágására használhatók (az anyag keménységétől függően).

Hogyan válasszuk ki a gyémántkorongokat?

Mielőtt meglátogatná a piacot, el kell döntenie a következő kérdésekről: milyen anyagot kell vágni és milyen mélységben; milyen átmérőjű a lemez a vágógép számára, milyen furattal rendelkezik; a gép hajtott teljesítménye és a generált fordulatok száma; milyen típusú vágást végez a gép – száraz vagy nedves, milyen típusú vágást fog használni az adott anyagon. A fenti kérdésekre adott válaszokat be kell jelenteni az eladónak.

A vágás mélysége a pengétől függ, ha ezt a gépet nem a szükséges vágási mélységre tervezték – ne használja, mert ez megváltoztatja a lineáris sebességet, és a vágókést nem megfelelő kopásnak teszik ki, ami meghibásodásokat, túlmelegedést és a géphajtás túlterhelését okozhatja.

A tárcsa furatának arányosnak kell lennie a gép tengelyével – a, még a legkisebb hézag sem elfogadhatatlan. A gyártók a következő átmérőjű lemezeket gyártják:

• 115 és 230 mm között, 22,2 mm átmérőjű furattal, sarokcsiszolóhoz (darálóhoz), száraz vágáshoz;
• 150-350 mm-ig, furatátmérő 25,4 mm, panelvágó géphez, nedves vágáshoz;
• 300–400 mm, furat 25,4 mm, aszfalt és kézi vágógépekhez, száraz és nedves vágáshoz;
• 500 mm-től, furat 25,4 mm, speciális vágógépekhez, nedves vágáshoz.

A vágás tisztasága és a gyémántlapát forgási sebessége nagymértékben függ a szegmensek-fogak alakjától, viszont attól az anyagtól függően, amelyre vágni szánták. Például az aszfalt vágását olyan korongokkal hajtják végre, amelyeknek a fogak közötti távolsága jelentős, mert a vágás tisztasága itt nem fontos – az aszfaltforgács megfelelő eltávolítása szükséges. Üveg- vagy klinkerlapok vágásakor azonban a vágás tisztasága nagy jelentőséggel bír, ezért az ezekhez az anyagokhoz tervezett gyémánt bevonatú korongok nem rendelkeznek fogakkal..

Alapvetően téves a vélemény a lemez szegmenseinek-fogainak magasságának élettartamára gyakorolt ​​hatásáról – a gyémánttárcsa élettartama attól függ, hogy a szegmenseket rögzítik a lemezen, a kötőszegmens összetételétől, valamint a gyémántforgácsok mennyiségétől és koncentrációjától. A nagy fogazott tárcsákat kő darabolására tervezték – a szegmensek mérete megvédi azok kötődését a tárcsatesthez és megakadályozza, hogy beragadjanak a kőbe.

Különféle kőfajtákhoz univerzális tárcsák alkalmasak, egy adott kő – speciális tárcsák vágására. A gyémánttárcsa márkájának kiválasztásakor a kő szikláit abrazivitás és keménység alapján három csoportra kell osztani:

• lágy kőzetek (például klinker és márvány). A darabolást egy márkás lágy kötésű tárcsával hajtják végre, mert ezeknek a kőzeteknek csekély a kopásállósága, a tárcsát jól befogják – gyémánt forgácsokkal galvanikus módszerrel közvetlenül az acéltestre becsavarodnak;
• kemény kő (például vasbeton és gránit). Lemezekre van szükség, amelyekben a kötőanyag szilárdsága alacsony vagy közepes szegmensekben van, mert ezek a kövek kemények és kevés kopásállóságúak – átlagjellemzőkkel ellátott tárcsákat választunk, például univerzális;
• kőzetek, amelyek lágy csiszolóanyagok (például sampot, szilikát, aszfalt). Ezeknek az anyagoknak a nagy abrazivitása érdekében gyémántkorongok szükségesek fogszegmensekkel, extra kemény kötéssel.

A tárcsa kiválasztásának leírt feltételei minden kővágó berendezésre vonatkoznak, például asztali fűrészre vagy vágógépre.

Fontos: ha működés közben repedések jelennek meg a lemezen, tilos azt további darabolásra használni!

A lemezek költsége 400 és 35 000 rubel között változik, a gyártás technológiájától, a gyémántpor sűrűségétől, az átmérőtől, a vágható anyagtól és a gyártás erőforrásától függően. Például a kínai gyémánttárcsák sokkal jobban megfelelnek a kisebb volumenű munkáknak, mert alacsony költség- és kopásállósággal rendelkeznek.

A hazai és az európai gyártók termékei magasabb színvonalúak, ám ezek többet fognak fizetni, ezért érdemes ezeket a lemezeket megvásárolni, ha van elegendő munka..