A kezdetben a kinusaiga azért jött létre, mert a japánok csak sajnáltak, hogy elhasználódott, régi semmiből varrt kimonókat dobtak el, ami akkoriban nagyon drága. Ha Japán lakói megtanultak a kintsugi technikával gyönyörűen visszaállítani a törött edényeket, akkor mit mondhatunk a selyem többszínű rongyainak használatáról! Második életet kaptak panelekben, koporsók fedőin, festmények és más díszítő elemek formájában..
Mit kell tennie a kinusaiga művészethez? Manapság a panelek, dobozok és egyéb dolgok elkészítéséhez nem csak a selymet használják ebben a technikában. Bármilyen maradékot készíthet az anyagból, főleg az, hogy elég vékony, kifeszített és az élek nem bozontosak.
Ezenkívül a japánok fadeszkákat használták a kinusaiga-hoz, amelyekben éles késsel keskeny, 2 mm-es mélységű csíkokat készítettek a minta kontúrja mentén. Időigényes folyamat, egyetértünk. Most a kinusayg számára rendszeres polisztirolt készíthet, könnyű, megfizethető és tökéletesen vágott. A panelhez egy 1 cm-nél vastagabb habosított műanyag lemezre lesz szüksége, a méreteknek meg kell egyezniük a választott mintával..
Tehát ahhoz, hogy képet készítsen vagy díszítsen egy dobozt a kinusayga technikával, a következőkre lesz szüksége:
- Szövet maradékot. Ezek a panelek még vékony bőrből is készülnek.
- Habszivacs festett méret szerint.
- Maga a kép. Természetesen, ha tudod, hogyan kell gyönyörűen rajzolni, akkor szó szerint bármit is ábrázolhat a habon. Ellenkező esetben a kiválasztott rajzot másolat segítségével át kell vinnie az alapra..
- Szövet olló.
- Levélpapír kés.
- Körömreszelő, egy vékony fapálca, gyurma gyurma kés, fogpiszkáló – bármi, ami segít a reszelékek széleinek a habnyílásba való beillesztésében.
Először is kivágunk egy szükséges méretű darabot a habból, és a rajzot átvisszük rá – maguknak vagy másolat segítségével. Ezután a rajz kontúrja mentén, az összes csík mentén, késsel vágjuk be 2-3 milliméter mélységre. Szánjon rá időt, hogy ne hagyjon ki semmit.
Ezt követően a szövetdarabokból kivágtuk a kívánt színű és méretű foltokat, hogy beillesszük a kép megfelelő részeibe. Óvatosan töltse fel az aprítószéleket egy körömreszelővel vagy fabottal a hab nyílásában. Biztonságosan kell tartaniuk, így kezdetben a darabot nagyobb méretben kell kivágni, mint egy rajz darabját.
A Kinusaiga munkája nagyon aprólékos, kitartást, türelmet igényel, mert egy kép, koporsó vagy játék létrehozásának folyamata megköveteli a szövetdarabok gondos kiválasztását és a velük való munkát. Miután lefagyta, mindent sokkal gyorsabban meg lehet tenni..
Mellesleg, karácsonyi labdák, húsvéti tojások vagy más formájú tárgyak készítéséhez ki kell vágnia a habot, vagy meg kell találnia a megfelelő üveget. A kinusaiga technika többi része nem változik.
Ha panelt vagy kinusayga képet készít, ne felejtse el gyönyörűen díszíteni a keretet szövettel. A széleket hátulról ugyanolyan módon lehet rögzíteni – a nyílásokba illesztve. De használhatja a gombokat is, ezek nem lesznek láthatóak a kép mögött.
A kezdőknek könnyebb a kinusayga technika segítségével kész készleteket vásárolni a kreativitáshoz. Igaz, hogy egy festményhez készültek, és a munka összetettségétől és méretétől függően 300-500 rubelt fizethetnek. Ezenkívül a kész készleteket általában gyermekeknek szánják, a képek megfelelőek, egyszerűek lesznek. De gyakorolhat rájuk, hogy később valódi remekművet készítsen, például egy csodálatos tájat, ahogy a japán mesterek létrehoztak.
Hogyan működik a japán tű nélküli javítás technika, és milyen eredményeket lehet vele elérni?
Hogy működik a japán tű nélküli javítás? Mit jelent az Art része a nevének?
A japán tű nélküli javítás egy olyan technika, amelyben a sérült anyagot nem varrással vagy tűvel javítják, hanem speciális ragasztóval és más anyagokkal. Az Art az angol „Adhesive Repositioning Technique” rövidítése, magyarul ragasztó helyzetbehozó technikát jelent, utalva arra, hogy a sérült anyagot ragasztással és más módszerekkel helyreállítják.
A japán tű nélküli javítás egy tradicionális japán technika, amely során vékony cérnával javítják a szöveteket anélkül, hogy szükség lenne tűre. Ehelyett a cérnát a szövetek közé húzzák át és így rögzítik. Az „Art” része a nevének arra utal, hogy a technika nemcsak praktikus, de esztétikailag is rendkívül szép és aprólékos munka. A javítás során a cérna színe és mintázata is figyelemre méltó, így valóban művészi elemeket is tartalmaz a folyamat.
Kíváncsi vagyok, hogy hogyan működik a japán tű nélküli javítás technika? Milyen módszerekkel lehet megszabadulni a sérülésektől? Van valami speciális eszköz, amit használnak vagy csak kézügyesség szükséges? És mennyire hatékony ez a módszer a sérült műalkotások helyreállításában? Nagyon kíváncsi vagyok a részletekre!